2013. november 14., csütörtök

Twenty two


Először is, előrehoztam az utolsó fejezetet, mert valakinek nagyon jó üzleti érzéke van...

Boldog születésnapot, Győrfi Alexandrának!!! 

Szeretném mindenkinek megköszönni a feliratkozást, kommentelést, kattintást. A szavazatokat!! Mindenkinek, aki valaha beleolvasott, azoknak, akik facebookon írtak, akik lájkolták az oldalt, akik csatlakoztak a csoporthoz! Mindenkinek, aki egy szelettel hozzájárult, hogy a blog címe mellé oda kerülhessen a BEFEJEZETT szócska! (Igen, ezek ti vagytok!! Mind!)

Mindenkinek nagyon köszönöm!! Nélkületek biztos félbe hagytam volna az első nehézség után, de együtt végig csináltuk!! Büszke vagyok rátok, hogy ilyen olvasóim vannak! Hogy végig motiváltatok! Azt hiszem csak magatoknak és egymásnak köszönhetitek, hogy végül tényleg vége lett!! K Ö S Z Ö N Ö M ! !

Köszönöm, hogy a sok buta ötlet ellenére is kitartottatok, felülemelkedtetek azon, hogy eleinte nem hoztam időben a részeket sokáig. Az utóbbi időben még a kommentekre sem volt időm időben válaszolni, de olvastam mindet, és nagyon hálás vagyok nektek!! (később persze válaszoltam!! mindre!!)

Nehezen, de elérkezett az utolsó, ami fejezet, és egyben a búcsú pillanata. Szeretném még egyszer mindenkinek megköszönni!! Ne sírjatok... még ne. Spóroljatok a végére is!! (De kérlek, a végén sírjatok!!)
Remélem a befejezés sem okoz majd csalódást..

Szeretlek titeket!!
~xx

×

A jármű megérkezett Birminghambe, Niall pedig csak akkor tért vissza a valóságba, mikor az hirtelen lefékezett. Rájött, hogy még mindig a vonaton van, és akkor is folytatnia kell az útját, ha értelmét már kevéssé látja. Kézfejével megdörzsölte a szemeit, újra feltette a napszemüveget, és leszállt a vonatról. 

Igyekezett, nehogy valaki felismerje. Nem akart bajba kerülni, és Liamet sem szerette volna belekeverni a dologba, ezért kapucnit is húzott a biztonság kedvéért. Pirosat. Tervek nélkül indult útnak, akkor csak azt tartotta fontosnak, hogy megtalálja a lányt, arra nem számított, nem mert számítani, hogy ilyen véget ér a történet. 

Remélte, hogy egyszerűen csak megunta a levelek írását, vagy nem tartotta már fontosnak. Remélte, hogy az élete jobbra fordult és nem volt szüksége egy nem létező kapcsolatra. Ám így kevés értelme lett a szökésnek. 

Niall azonnal felkereste a címet, még enni sem állt meg. Nem nézelődött, és próbálta sietősre fogni a dolgát, hogy mihamarabb visszatérhessen a saját életéhez, és elfeledje Charlie szenvedéseit. Hogy elfeledje, nem tudott ott lenni, amikor szükség lett volna rá. 

Úgy érezte, az ő hibája az egész, még akkor is, ha önhibáján kívül nem kapta meg időben a leveleket. 

Megállt az épület előtt, és percekig csak nézte. Alacsony, idős ház volt, az udvaron játszótérrel, kis kerttel, az ablakokon kék függönyök lógtak kelletlenül, s ő legyőzve félelmét lassan felsétált a lépcsőn és benyitott. Az ajtókeret barna festéke már pattogzott, az üveg pedig gyerek tenyér, és ujjlenyomatokkal volt tele. Niall besétált az előtérbe, ahol egy fiatal nő szaladt elé. Akkor vehette észre, korábban valami papírokkal matatott. 

– Niall Horan? – kérdezte. Barna haját lófarokban hordta, és egy királykék hosszú ujjú pólót viselt farmernadrággal. Úgy fogadta a fiút, mintha megbeszélt időpontra érkezett volna, mégis meglepődött.
– Igen – Niall hirtelen nem tudta, hogy Charlie miatt néz olyan értetlenül, vagy csak azért, mert híres. A barna hajú nő meglepettnek tűnt, hatalmas szemekkel meredt rá, mégis olyan volt, mintha számított volna az érkezésére. Mintha ő is bízott volna benne, de nem merte elhinni, hogy tényleg eljön. Zavaros...
– Megkaptad a leveleket? – kérdezte minden kertelés nélkül.
– Te küldted el nekem?
– Igen. Jade vagyok, a szociális munkás.
– Jade? – Niall visszaemlékezett, milyen sokszor említette őt Charlie a leveleiben – Hogyan? – ez a kérdés a kezdetektől fogva fúrta már az oldalát.
– A nővérem recepciósként dolgozik abban a szállodában. Egy délután izgatottan mesélte, hogy megérkeztetek. Mindig izgatottá válik, ha egy „sztár” közelébe kerül – mesélte – Fogtam a leveleket, és elvittem hozzá, megkértem, hogy juttassa el neked valahogyan. Mikor senki nem figyelt, ő óvatosan becsúsztatta őket az ajtó alatt – fejezte be, és nagyot sóhajtott.
– Hogy kerültek hozzád a levelek?
– Charlie egész idő alatt rossz címre küldte őket, és az összes visszajött hozzám – színpadiasan széttárta karjait, és halványan elmosolyodott – Elolvastad őket? – Niall bólintott, és egy pillanatig csak a padlót nézte.
– Miért kellett elküldened ezeket? – szinte hisztérikusan emelte fel az egyik borítékot. Az utolsó levél borítékát.
– Miért jöttél ide? – Jade nem értette, miért pazarolja az idejét, ha nem szívesen teszi. Hiszen teljesen úgy viselkedett, mint, aki szívesebben lenne másutt.
– Meg akartam ismerni. Még nem végeztem a levelekkel, amikor a keresésére indultam. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy lehet ő ilyen szeretetre méltó, és szerencsétlen. Egy másik világ, egy másik lélek. Olyan őszinte volt… Szüksége lett volna a szeretetre. De már mindegy, nem igaz? Miért küldted el, ha tudtad, hogy már késő?
– Miről beszélsz? Mit írt az utolsó levélben? – kérdezte Jade értetlenkedve.
– Nem akart tovább élni. Azt írta, hogy képtelen tovább elviselni az életet… – mondta és átnyújtotta a nőnek az utolsó levelet, az pedig elolvasta az utolsó sorait.
– Ó, Niall. Nagyon sajnálom – mondta, és elindult, intett, hogy kövesse s egy szegényes stílusú irodába vezette – Foglalj helyet, kérlek. Kávét? Teát? – Niall megrázta a fejét.
– A lényegre térnél?!
– Charlie nagy mennyiségű nyugtatót lopott el az orvosi szobából, amikor rátaláltam, nem volt magánál, de körülötte találtam egy eltévedt pirulát. Azonnal tudtam, hogy mit tett. Korábban is mindig féltettem, de erősebbnek tűnt ennél. Szomorú volt, magányos. A vége felé egyre inkább. A levelei pedig sorra visszajöttek. Erről viszont nem tudott, és reménykedett benne, hogy egy napon választ kap majd. Nem kapott, hogy is kaphatott volna? Hiszen meg sem kaptad a leveleket.. Egy fiókban őrizgettem őket, nem hittem, hogy valaha lesz lehetőségem eljuttatni hozzád, de megtartottam mindet. 

Amint megtaláltam, azonnal kihívtam a mentőket, akik hamar kiértek, és gyorsan kórházba szállították. Kimosták a gyomrát. 

Niall, Charlie nem halt meg.. – fejezte be. A mondat végén lágyan megérintette Niall kezét, melyet a fiú az asztalon felejtett és várta a reakcióját. 

– Charlie él? – Jade csak bólintott – Hol van most? Mi történt vele ezután?
– Nem sokkal ezután, sikerült örökbe adnunk. Mindenki meglepődött ezen, hiszen nem volt megszokott, hogy ilyen idős gyereket fogadjanak örökbe, de a szülők hajthatatlanok voltak. Teljesen jó körülményekkel. Semmi mocsok a múltból. Nem túl tehetős, de normális család. Haza vitték magukkal. Egy ideig rendszeresen küldött leveleket magáról, a történtekről, aztán abbahagyta. Azt írta, túl kell lépnie ezen, nem szeretett volna leragadni a régi rossz emlékeknél – Jade elmosolyodott, és kihúzott egy borítékot a fiókból. – Ez az egyik levél. Az utolsó. 

Kedves Jade, 

A dolgaim jól mennek mostanában. Magántanuló lettem, mert sokat panaszkodtam, és az "új" apám – hát nem vicces ez így?  képtelen volt elviselni, ahogy velem bántak. Saját szobát is kaptam, s habár kicsi, nagyon is otthonos. A falon színes égősorral, saját íróasztallal és kislámpával. A polcokon még néhány plüss is sorakozik, s habár ez gyerekes, én imádom őket. Egy zsiráffal alszom, ő lett a kedvencem. Mindig is szerettem őket, mert bambák, de kedves állatok. Most biztosan azt hiszed, telepakoltam a falamat One Direction poszterekkel. Tévedsz, kedves Jade.. Most az egyszer tévedsz velem kapcsolatban. Lemondtam róla, hogy Niall valaha is belovagol az életembe egy fehér lovon. Már nincs is mitől megmentenie, jól érzem magam és minden tökéletes. Most is szeretem az zenéjüket, de próbálom elfelejteni őt, és normális életet élni, nélküle. Nehéz.

Próbálom elfelejteni az árvaházat, és azt a sok szenvedést, amit az utóbbi években szenvedtem el. Jade, szeretném megköszönni, amit értem tettél. Mindent. Köszönöm, hogy segítettél és ott voltál, amikor szükségem volt valakire. Köszönöm, hogy megmentetted az életem! 

Mégis.. Ez az utolsó levél, amit neked írok. Tovább kell lépnem, felejtenem kell. Semmi sem köthet oda a továbbiakban. 

Nagyon köszönök mindent, s ezzel örökre búcsúzom. 

Sok szeretettel,
Charlie
xx

Niall fájó szívvel olvasta el a sorokat. Kissé el is érzékenyült. 

– Már nem is kíváncsi rám – nézett fel. Szemei vörösek voltak, de nem könnyezett. Nem sírt.
– Az összes levelében arról számolt be, hogy még mindig vár rád. Még mindig szeretné, hogyha megtalálnád. Ő sem gondolta komolyan azokat a szavakat, csak segíteni szeretett volna magán – Az asztalon pihenő post-it tömb felé nyúlt. Letépett egy darabot, és gyöngybetűkkel ráfirkantott egy címet. – Ez az a hely, ahol most él. 

Niall elvette a papírt, megköszönte az információt, és kisétált az épületből. Amint becsapódott mögötte az ajtó, eljutott a tudatáig, hogy Charlie mégsem halott. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és erőtlen mosolyra húzta formás száját. A szél belekapott szőke tincseibe, amint telefonon taxit hívott.

A kezében a cím, és rövid időn belül végre találkozhat a lánnyal, aki megérintette a szívét. Lehet, hogy ez kissé szentimentális, de úgy érezte abban a pillanatban, mintha találkozhatna a kedvenc könyvéből a kedvenc szereplőjével, aki eddig teljesen elérhetetlen volt. 

Niall a sofőr kezébe nyomta a lapot, kis kitérőt kért előtte, s kérte, hogy azt követően oda vigye őt. 

Ezer meg ezer kép futott le szemei előtt, egész úton bánatos tekintettel meredt a világra, de valójában nem látta az őt körülvevő valóságot. A képzelete ejtette rabul azokban a percekben. A találkozás pillanatára gondolt, Charlie leveleire. Jade közbenjárására. Mindenre, ami Charliehoz kapcsolta. Forróság öntötte el belülről, ahogy arra gondolt, hamarosan megpillanthatja Charliet. 

– Megérkeztünk – jelentette be a taxisofőr, Niall még nem fizetett csak kiszállt a ház előtt. Kicsi, de barátságos, igazi otthon, gondolta Niall. Nem akart sokat tűnődni, mert minden félelme ellenére rettenetesen izgatott lett. Az ajtóhoz sietett, és megnyomta a csengőt. 

Kis idő elteltével egy középkorú férfi nyitott ajtót. 

– Segíthetek? – kérdezte. Valószínűleg nem ismerte fel Niallt.
– Charliet keresem, ha esetleg.. ha valahol itt lenne.. Úgy tudom.. – dadogott, hirtelen minden bátorsága elszállt. Másodpercek kérdése volt ugyanis, hogy találkozzon vele. Charlieval, aki miatt megjárta a poklot! Aki rabul ejtette őszinteségével, érzései tisztaságával, történetével. Niall remegő térdekkel figyelte az előtte álló férfi gyors reakcióját.
– Charlie, valaki téged keres! – kiáltott, és beinvitálta a vendéget. Niall nem szeretett volna leülni, így az előszobában várt. Charlie pedig pillanatokon belül előtte termett. Életnagyságban. 

× 

– Niall? – hátrált egy lépést, mikor felismerte a váratlan látogatót. Nem úgy viselkedett, ahogy az várható lett volna. Semmi mosoly, semmi ölelés, sikítás, ájulás. Semmi. Kérdő tekintetébe fájdalom költözött. – Mit keresel itt?
– Elolvastam a leveleidet – mondta, és közelebb lépett a lányhoz, hogy a karjánál foga közelebb húzhassa magához. Meglepetésére Charlie kirántotta a kezét és hátat fordított.
– Ne gyere a közelembe – mondta továbbra is háttal. Hangjában megvetés rejtőzködött. Niall közelebb sétált hozzá, és szembe fordította magával.
– Néhány napja kaptam meg a leveleket. Mindet, egybe kötve. Egy hotelszoba ajtaja alatt csúsztatták be. Elolvastam őket, és a keresésedre indultam még mielőtt befejeztem volna az olvasást. A vonaton pótoltam be a lemaradást… az utolsó sorok. Nem adtam fel, mégis elmentem az otthonba, Jade bevallotta, hogy ő küldte el a leveleket, amiket rossz címre küldtél. Egyszerre a sok levéllel biztosan nem tudtam volna elolvasni, vagy nem vettem volna észre, milyen... Sajnálom Charlie – Niall lehajtotta a fejét, és nem próbált közelebb lépni a lányhoz.
– Van fogalmad róla, hogy min mentem keresztül? Tudod milyen érzés volt ez? Tudod milyen volt egy nem létező kapcsolatba temetkeznem, csak mert a valódiak csődöt jelentettek? Írogattam, és sírtam minden éjjel. Álomba sírtam magam, majd reggel puffadt, vörös, égő szemekkel kezdtem a napot. Éreztem, hogy semmirekellő vagyok. Minek jöttél ide? Miért épp most? Kezdtek rendbe jönni a dolgaim. Kaptam egy családot, és normális körülmények között élünk, mint egy normális gyerek – tárta szét a karjait, hogy felhívja Niall figyelmét a házra, a zöld fűre az ajtó előtt…
– Sajnálom. Elmegyek, ha ezt szeretnéd – mondta, hátat fordított és elindult. Fájt neki, hogy nem tudott akkor segíteni Charlien, mikor szüksége lett volna rá, és bántotta, hogy a lány már nem kívánja látni. 
– Niall… várj – mondta néhány másodperc után, s csak akkor, amikor a fiú már több méter távolságra került – Miért jöttél ide?
– Mert elolvastam a leveleidet.
– Minden lányt felkeresel, akinek elolvasod a leveleit?
– Nem. Csak amelyikbe beleszeretek… – hirtelen rádöbbent, hogy mit mondott. Lehajtott fejjel ismét indulni készült, de utolsó alkalommal még visszanézett – Tényleg elmúltak ezek az érzések, vagy nem is léteztek? – mutatott fel egy papírt. Az első levelet. Azt, amelyikben a lány mindent bevallott neki, s most rádöbbent, Charlie már megszűnt annak az édes lánynak lenni, aki akkor volt. Tönkretette az élet. A lány szemeibe könnyek gyülekeztek, nagyon is jól tudta, mi az a gyűrött cetli, messziről felismerte a saját kacska betűit, és a könnyáztatta papírt.
– Azok sosem fognak elmúlni. Soha! – Niall csak állt ott egy darabig. Charlie semmi jelét nem mutatta annak, hogy mégis szükség lenne rá az életében. Ismét hátat fordított, és elindult. A lány pedig kétségbeesetten nézte a távolodó alakot. Nem tudta eldönteni, hogy jó-e neki, vagy rossz, ha beengedi Niallt az életébe. Annyi minden szólt ellene… mégsem volt elegendő ahhoz, hogy súlyosabb legyen a szeretetnél, amit iránta érez. Másodpercekkel később Charlie Niall után futott, átölelte hátulról és amilyen erősen csak tudta magához szorította. Minden dühe elpárolgott, amit az utóbbi évben raktározott el apránként, s csak a szeretet maradt utána, a hála és végső soron örült is, hogy felkutatta őt az új otthonában, pedig köztudomású, hogy turnén kellene lennie. 

Niall megfordult, hogy megtehesse, amire már oly régóta vágyott, átölelhesse a lányt, közölje vele, hogy szereti és ezentúl megvédi mindentől és bármitől. Jöjjön akármi, ő mellette lesz. 

– De még sosem találkoztunk ezelőtt – csodálkozott a lány.
– Mégis jobban ismerlek, mint bárki más, nem igaz? – válaszolta, s felhúzta dzsekije ujját, hogy felfedje a karkötőt. A lány pedig végig húzta rajta az ujját. Már majdnem elfelejtette. – Niall visszament a rá várakozó taxihoz, fizetett végre és egy dobozt vett elő belőle. Meglehetősen nagy dobozt. Becsomagolva, masnival ellátva. Lila csomagolópapír borította, a masni pedig rózsaszín volt.
– Mi ez?
– Bontsd ki, de óvatosan. Törékeny...  mondta, és a lány egy mozdulattal húzta le róla a masnit, majd  letépte a papírt is. Egy apró fehér kismacska feje bújt ki a dobozból. 
– Niall... újra van egy kiscicám  dadogta Charlie, magához ölelte a macskát, és közelebb húzta Niallt, hogy köszönetképpen puszit adhasson az arcára. 
– Szóval eljönnél velem egy randira?  a lány bólintott, és még annál is boldogabbnak érezte magát, mint, mikor örökbe fogadták, vagy mikor megkapta a zsiráfot. Hagyta, hogy Niall megölelje, és szeretettel fúrta mellkasába a fejét.A ház előtt a zöld fűben üldögéltek, babrálták a kismacska szőrét, aki szemmel láthatóan élvezte ezt, s Niall évek óta először úgy érezte azt, van valami, ami jobb az autogram osztásnál és a turnéknál.

Charlie.


×



"
Kedves Jade,


Tudom, hogy már elbúcsúztam, és megígértem, hogy nem zaklatlak többé a leveleimmel, de kötelességemnek érzem megköszönni, hogy eljuttattad a leveleimet Niallnek! Egyszerűen elképesztő vagy, nagyon köszönöm! Gondoltam beszámolok erről, ha már így közbenjártál az érdekemben. 

Niall meglátogatott engem a héten, eleinte nem szerettem volna beengedni az életembe, mert féltem a következményektől, de végül elmesélte az egész történetet rólad, a levelekről és arról, hogyan érez. Ugye, milyen butaság lett volna elfelejtenem őt? Köszönöm, hogy oda adtad neki a címet, és köszönök mindent, őszintén! 

Mióta meglátogatott, minden nap beszélünk pár órát, és még vacsorázni is elvitt. Megígérte, hogy amint legközelebb szabad lesz, rengeteg időt fogunk együtt tölteni. Tudod Jade, egy éve még ott ültem az ágyam szélén, s beszedtem azokat az altatókat, mert teljesen kilátástalannak gondoltam a helyzetemet. Az esélye, hogy boldog legyek, egy volt a millióhoz, de tudod mit? Győzött az az egy! Hinnem kellett volna benne, hiszen az élet nem az a szörnyű pokol, aminek éreztem, csak akkor még nem érdemeltem ki eléggé azt, amit mára már minden bizonnyal mégis. 

Van egy családom, akik szeretnek, és a jövő héten Niall is visszajön néhány napra. Adott egy kismacskát. Fehér, és rettenetesen puha, nevet még nem találtam neki, de minden éjjel velem alszik az ágyamban, minden nap kikefélem a szőrét, titokban elcsenek egy kevés nasit neki, ha nem látja senki, máskor pedig hihetetlenül boldog dolgokkal tömöm a fejét. Ma délután még egy piros masnit is kötöttem a nyakába egy csengővel, hogy mindig tudjam, merre kóborol.

Tudod Jade, ha az a sok rossz dolog nem történt volna meg velem, most nem tudnám eléggé megbecsülni a helyzetemet, és sosem lehetnék ilyen boldog! El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, amiért megmentetted az életem, hogy megélhessem ezt!

Hálás köszönettel
Charlie
xx" 



Jade mosolyogva olvasta Charlie sorait milliomodjára is és még mindig könnyek szöktek a szemébe. A lány már 7 éve írta neki a levelet, a fiúk sikere töretlen volt, de ez mit sem változtatott Niall Charlieval való kapcsolatán, ami úgy tűnt, erősebb, mint valaha. Niall és Charlie két évig találkozgattak, majd Niall feleségül kérte Charliet. Sietve hatalmas lakodalmat csaptak, és a következő évben megszületett a legifjabb Horan, aki Jade számításai szerint jelenleg négy éves lehetett. Charlie történetéből az összes rajongó okult. Megtanulhatták belőle, hogy sohasem szabad feladni! Szerették Charliet, és mindenki meglepetésére rettenetesen kevés olyan akadt, aki nem kedvelte őt. A rajongók nem sajnálták tőlük a boldogságot, mert tudták, hogy ami közöttük van, az különleges. A lány sok millió rajongó példaképévé vált, és nem azért, mert ő az, aki elrabolta Niall Horan szívét, hanem azért, mert ő volt az a lány, aki élő példája lett a happy end létezésének. Jade a tévé és az internet segítségével követte nyomon  életüket, az utolsó levelére sosem válaszolt, mert nem akarta többé emlékeztetni a lányt az árvaházban töltött éveire. Charlie boldog volt, végre megkapta azt, amit érdemelt, a fiúk pedig a tizedik évfordulójukat ünnepelték. 
Niall még mindig úgy érezte, van valami, ami jobb az autogram osztásnál és a turnéknál. 
De már nem Charlie volt az az egy hanem a...

Közös családjuk.





40 megjegyzés:

  1. úristen!Hát ez Fantasztikus lett!Olyan édes, aranyos, romantikus. Wááá nem találok szavakat erre.Tudtam én hogy összejönnek.Éreztem a zsigereimben!
    Fantasztikus.Nem tudok rá mást mondani.Gratulálok, ügyes voltál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:D
      Muszáj volt megtalálnia, a sors nem olyan gonosz bácsi, mint az emberek gondolják! Mindenkinek jót akar:DD
      ~xx

      Törlés
  2. Úristen most itt bőgök megint, mint egy idióta...
    Ez az egész blog olyan gyönyörű volt, hogy belopta magát a szívembe egy életre, az biztos...
    Szerintem úgy is ""tökéletes"" vége lett volna, ha Charliet már nem találja éle, viszont így annyival jobb, és annyival szebb meg gyönyörű, na jó nem tudok fogalmazni...
    És mennyi mindenen ment keresztül Charlie, és mi ezt mind végig követtük ésésésésés és annyira átéreztem, pedig ennyi szenvedésen én sem mentem keresztül, de egyszerűen magával ragadott... életem első, és legtökéletesebb Niall-es blogja volt, amit olvastam♥ Te szerettetted meg velem még jobban a kis ír manót♥ Én azt akarom, hogy Charlie létezzen és, hogy Niall és ő együtt legyenek ésésésés úristen milyen gyönyörű lenne élőben ez az egész.... húú de hatalmas képzelőerőm van:"D
    Most hozzá kell szoknom, hogy nem kell minden pénteken izgulni, hogy pár perc és kirakod a részt, nem zaklatlak chat-en, hogy mennyire jó, meg blabalbablaaa....:DD
    Szóval összegezve: a legeslegjobb blog amit olvastam♥
    És MI köszönjük NEKED, hogy ezt a gyönyörűséget leírtad nekünk.♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megtisztelted az utolsó fejezetet a könnyeiddel!:D
      Köszönöm a szép szavakat a blogra, és hízelgő, hogy hozzájárulhattam, hogy még jobban a szívedbe zárd a szöszit!:D
      (Hé, én akarok lenni a Charlieja, már nem azért mondom.. csak úgy, hogy aki számára ez még eddig nem lett volna világos, most az is megtudja:D)
      Na, majd meglátjuk még azt, hogy mi lesz péntekenként.. még az is lehet, hogy tudok meghatóbbat:DD ki tudja...... :o
      Köszönöm, hogy itt voltál és írtál mindig!
      ~xx

      Törlés
  3. Aaaa!!! En... En.. En nem tudok mit irni, egyszeruen csak... N majd ha osszekapartam maga a foldrol akkor megfogalmazom es megirom neked!!!

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Körülbelül a 14. rész óta követem a történeted, nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam. Nem is próbálom ráfogni semmire, de a lényeg, hogy most elhatároztam, megosztom veled: imádtam. Az összes részt. Egyszerűen lenyűgöző, elképesztő.. Nem találok rá szavakat. Teljesen átéreztem, hogy mit élt át Charlie. Múlt héten pontosan 1 órán keresztül ültem a gép előtt, és vártam az utolsó részt. Ahhoz azért nem írtam, mert éreztem, hogy még nincs vége. Befejezetlennek tűnt. (Tudom, hogy ez most furcsán hangzik, és ez nem azért van, mert rosszul fogalmazol. Egyáltalán nem. Úgy tűnt, hogy még valami hiányzik.) Szóval, csak meg akartam köszönni neked, hogy annyi boldog (néha szomorú) pillanatot okoztál a történettel.
    (Még így zárójelben azt is megosztom veled, hogy soha, senkinek nem írtam kommentet, ez a második próbálkozás-az előbb nem sikerült elküldenem, mert fogalmam sincs, hogy működik. Remélem, ez most sikerülni fog.) A további történeteidet is olvasni fogom, akkor is, ha nem fogok feltűnni ( de ezentúl ráveszem magam, hogy többször írjak neked.) Mert megérdemled.
    Köszönök mindent!

    Egy hű olvasód
    S.D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A múltkori részben szándékosan hagytam néhány utaló jelet, hogy Niall folytatni fogja az útját, és ha úgy döntöttem volna, hogy ne találja meg Charliet, akkor is elment volna az otthonba, beszélt volna Jaddel, csak nem az új otthonának a címét kapta volna meg, hanem útba igazítást a temetőbe, vagy meghatóbb. Reméltem, hogy így mindenkinek jobban tetszene, és bátorkodtam őt életben hagyni:D Köszönöm, hogy az első próbálkozás sikertelensége ellenére sem adtad fel, és mégis írtál annak ellenére, hogy nem szoktál! Köszönöm, hogy követted a történetet, és a továbbiakat is nagyon köszönöm!
      ~xx

      Törlés
  5. Drága Annie!
    Tőlem már megkaptam a hossz komit, szóval azt hiszem most jöhet a rövid, lényegre törő:
    Imádtam. Csak ennyi. Nem volt átlagos, nem volt sablonos, egyszerűen csak elképesztő volt. Köszönöm, hogy végül mégis jó lett a vége, nem is tudod mennyire örülök ennek, hisz ők összetartoznak, nincs mese. Szép volt, szomorú volt, szívszaggató volt és mulatságos - mondjuk ez csak néha, ami nem is baj - volt. Úgy érzem magam, mintha szerelmes lennék, remélem a történet viszont szeret, mert már elegem van a megbízhatatlan férfiakból :D
    Puszillak, ölellek, minden amit el tudsz képzelni, további sok szerencsét kívánok neked,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bia,
      Hidd el, ez a történet biztos, hogy viszont szeret. 100%-ig megbízható! Köszönöm, hogy velem tartottál, és megosztottad velem a hosszú és a lényegre törő véleményedet is!
      ~xx

      Törlés
  6. JAJJJ!!
    Annyira örülök, hogy így sikerült a vége. Bocsi, nem tudok rendesen fogalmazni most. Annyira szép ez a történet és főleg ez az utolsó. Ezek után én is bízni fogok, még ha azt hiszem is, hogy lehetetlen! Köszönöm, hogy megírtad ezt a blogot! MINDENT KÖSZÖNÖK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bízz is!!:)) Örülök, hogy hatással volt rád egy kicsit is. Ne butáskodj, én köszönöm!! és köszönöm, hogy írtál!
      ~xx

      Törlés
  7. Szia :)
    Nehezen tudom összeszedni a gondolataimat,hogy leírjam neked mit váltott ki belőlem ez a blog. Az összes részt olvastam,igaz amikor rátaláltam,akkor már a negyedik levelet írtad. Persze nem minden részed után írtam kommented,de soha sem hagytam ki egyetlen részt sem :)
    A blogodról mit is írhatnék? Megtanított jó pár dologra,például,hogy mindig becsüljem meg ami nekem van..elképesztő ,hogy Charlie miken ment keresztül,és külön tisztelet neki,hogy végig bírta,és ez példaértékű. Minden levél megindító volt,így nehéz volt egy levelet is elolvasni,hogy ne folyjanak a könnyeim. És sosem volt unalmas a blogod,mindig valami érdekes derült ki Charlie-ról. Nem volt sosem sablonos, eredeti volt és nagyszerű,tökéletes..Talán nem is tudom kifejezni,milyen érzelmeket váltott ki belőlem ez a 22 levél..:)
    Az utolsó részeknél egyre jobban kezdtem félni,mivel minden arra utalt ,hogy esetleg Charlie már nem él. Bíztam benne mindig,hogy talál sikerül,talán megadatik Charlie-nak egy jobb és szebb élet. Itt az utolsó résznél komolyan mondom,hogy majdnem kiugrott a szívem az izgalomtól,hogy most mi lett vele...De ekkor jöttek még benne csavarok. Megijedtem,amikor nem akart Niall-lel beszélni,akkor már elkezdtem bőgni,és azt hittem,hogy teljesen megváltozott,de ez egy teljesen normális reakció egy olyantól,aki ilyen utat járt végig. Nehéz beleképzelni magunkat a saját helyébe,mert ha én lennék az ő helyébe ,én már rég feladtam volna. De tanultam,hogy semmi sem lehetetlen..:))
    És hát a vége....mindent vitt. Ennél jobb befejezést még kívánni sem lehetett volna. Kapott egy kiscicát :))))<3
    Eléggé el kezdtem sírni ,amikor több évvel később olvasta a levelét Jade Charlie-nak,az nagyon megható volt. Összeházasodtak.:)) Szerintem is tiszteletre méltó Charlie,szóval megértem,hogy minden rajongó szerette. Én is szeretem Charlie-t :)) Még a végén az is kiderült ,hogy gyerekük is van,meg még mindig van One Direction,legjobb befejezés.
    Szóval összegezve: csodás írónő vagy,köszönöm ezt a történetet,ennek segítségével át tudtam értékelni pár dolgot az életemben :)
    Köszönök mindent ,imádtam a történetet,minden egyes mondatát,mindent.
    Még egyszer köszönöm ,hogy egy ilyen csodás blogot írtál.
    A továbbiakban sok sikert,további jó munkát kívánok neked,de persze már belekezdtem a Move To London c. blogodba is,szóval még biztos olvasni fogod más blogjaid alatt soraimat.
    Hatalmas ölelés..<3
    Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, először is köszönöm, ezt a gyönyörű hosszú kommentet! Hihetetlen:D
      Örülök, hogy lett, aki tanulságot is talált benne. Ez egy fontos dolog, igen! Mindig mindent meg kell becsülni, mert mindig lehet rosszabb is. Mindig lehet, aki irigykedik ránk a jó sorunk miatt, nem szabad éppen nekünk ne legyen elég jó!
      Charlie elutasító reakciója pedig önvédelem volt, de be kellett látnia, hogy önvédelemből nem dobhatja el az álmát. Az a minimum, hogy megpróbálják, hátha jó lesz. és jó lett!
      Örülök, hogy kiemelted:D Niall tudta a levelekből, hogy volt egy macskája, és figyelmes dolognak tartotta beszerezni egy újat, ami a közös kapcsolatuk jelképe lesz, mint egy gyerek.. Egyébként is mániájuk a sztároknak mostanában, hogy közös állatuk legyen valamiért:DD Szerintem ez vicces:D
      Tudod az, hogy 10 évesek lettek fontos része volt a befejezésnek, úgy érzem egy nap ők is lehetnek olyan jók, mint a másik kedvenc bandám, akik idén ünnepelték a tizedik születésnapjukat:D Szóval remélem így lesz, és ez egy jóslat tőlem nektek:DD A gyerek ötlet az más miatt... leginkább a drága Theo adta az ötletet, és lehet, hogy találkozni fogtok még hasonlóval, ha továbbra is figyelemmel követtek:D
      Köszönöm, hogy olvastál, köszönöm, hogy írtál, és köszönöm, hogy másik a másik blogomba is belekezdtél, remélem az is tetszeni fog, ugyanis, az kicsit más történet:D
      ~xx

      Törlés
  8. Nem tudom, hogy mit mondhatnék.. Nem fogok hosszú megjegyzést írni, mert képtelen vagyok rá. Hihetetlenül megleptél, hogy a történet nem ott fejeződött be, ahol mindenki számított rá, hanem itt. Örülök, hogy Charlie és Niall végül mégis megtalálta a közös utat, és, hogy családjuk is lett.
    Már hálát nyilvánítottam neked a huszonegyedik levélnél, de szeretném még egyszer megköszönni, hogy időt szántál erre az egészre, és ránk, olvasókra!
    Puszi, ~É.M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy időt szántatok rám, és erre a történetre! Rengeteg jó pillanatot okoztatok az utóbbi hónapokban. Az meg csak hab a tortán, hogy sikerült meglepetést is okoznom:D
      ~xx

      Törlés
  9. Őszintén megmondom, nem szoktam blogokhoz kommentelni, de ezt most nem hagyhatom ki. Ez a blog egyszerűen fantasztikus. Az elejétől fogva azt hittem, hogy ez egy 'sad story' lesz és egészen eddig a fejezetig maradtam is ennél. De ahogy ezt a részt olvastam .. én nem is tudom .. talán hülyén hangzik, de boldogságot éreztem. Hogy Charlie és Niall végre egymásra találtak, együtt élték le az életüket és minden ehhez hasonló. Tudom, hogy ez csak egy kitalált történet, de mégis olyan élethű az egész. A karakterek, a történet és nem utolsó sorban a levelek. Örülök, hogy Charlie élete jobbra fordult, és, hogy Niall rátalált. Viszont egy dolgot nagyon sajnálok .. hogy ezennel vége a történetnek. Ez a legjobb blog, amit valaha olvastam és olyan furcsa lesz, hogy mostantól nem nézem nap, mint nap az oldalt, hogy van -e friss. Köszönöm neked, hogy megírtad ezt nekünk. Sok szeretettel.<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon kedves és tényleg hízelgő, gyönyörű szavak és köszönöm, hogy kivételt tettél ezzel a bloggal! Örülök, hogy a gyors fordulatot nem tartottátok soknak, és még így is tetszett, kicsit féltem ettől:D
      ~xx

      Törlés
  10. Mindenben igazad volt. Ez a történet így kerek és mindenki megérdemli a boldogságod, soha nem szabad feladni. :') Imádtam ezt a történetet és még nagyon sokáig emlékezni fogok rá. Remélem örökre. Az érzésektől nehezen tudok írni, így csak egy dolgot szeretnék még mondani. Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha mást nem is jegyzel meg belőle, a tanulságot remélem örökre észben tartod; Csak fel a fejjel és mosolyogj, mert úgyis minden jóra fordul. Csak hinni kel! és nem mellesleg én is szeretem, ha igazam van, mint minden ember:D köszönöm!:))
      ~xx

      Törlés
  11. Hát, össze kell szednem a gondolataimat. Először is el kell fogadjam, hogy vége van az egyik kedvenc blogomnak, mit olvasok ezután? Jó nem esek kétségbe még neked is lesznek blogjaid. Charlie és Niall nagyon a szívemhez nőttek ez idő alatt amíg a történet íródott. Sőt kimerem jelenteni, hogy emiatt a blog miatt kedveltem meg annyira ezt a szőke kis gyereket, a személyiségét teljesen így képzelem el, biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen emberséges, kedves teremtés. Charlie sokszor könnyeket csalt a szemembe, jobban mondva te... a fogalmazásoddal a szavaiddal. Charlie szenvedését nem sokan bírnák ki, úgy ahogy ő sem bírta és felakarta adni, de szerencsére minden jóra fordult és örökbe fogadták. Próbálta Niallt elfelejteni... de nem ment. Amit megértek.
    Viszont mikor Niall megjelent előtte és olyan elutasító volt, nem értettem, nem Niall tehetett arról amik történtek, mégis neki szegezte a kérdést, hogy tudja mit élt át? Itt sajnáltam Niallt, és Charliet felpofoztam volna, hogy 'hé kislány itt áll előtted életed szerelme ne flegmáskodj' de aztán Charlie is megbékélt, aminek nagyon örültem, annak meg még jobban, hogy ilyen vége lett. Örülök, hogy ők boldogak. Csodálatos blog volt, és te is csodálatos író/fordító vagy. És még mindig tartom azt, hogy a te saját fejezeteid sokkal jobbak voltak mint a fordítottak. Jobb vagy...

    Hiányozni fog a blog... nagyon, de el kell köszönni tőle, hogy egy következő jöjjön, várom már :)

    Puszi, Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "ezt a szőke kis gyereket" - :DD Kissé úgy érzem magam, mint az általános iskolás ballagásomon. Az egyik szemem sír, hogy vége és el kell búcsúznom. A másik nevet, mert végre valaminek a végére jártam sikeresen. De azért örülök, hogy végre vége!:D Meg nem is, mert nekem is hiányozni fog.
      Niallt nem olyan könnyű elfelejteni, mint azt bárki gondolja. Ő különleges. Bár szerintem Charlienak igaza volt, akkor ő még nem tudhatta, hogy Niall nem kapta meg a leveleket, azt hitte, csak lusta volt időben elolvasni, vagy egyszerűen csak váratta. Ez olyan, mint mikor írok neked a facebookon és látom, hogy láttad, de nem válaszoltál. Mondjuk úgy látszik én nem vagyok olyan forróvérű, mint Charlie, mert velem sokan csinálják ezt és habár rosszul esik, szó nélkül hagyom.
      Nem tudom mit szóltatok volna, ha végül megtalálja, de a lány makacskodik és elküldi végleg. Biztos sokkoló vég lett volna, hogy Happy is meg Sad is:DD
      Köszönöm, köszönök mindent!!:D
      ~xx

      Törlés
  12. Én tudtam hogy ez lesz.Éreztem.Olyan kis csaló vagy betegre bőgtem magam az előző résznél amiért ennyire szomorú lett.Most meg azért mert ennyire jó.Annyira fantasztikus író vagy hogy azt el sem hiszed imádom az írásaidat és ez a blog ami nagyon fog hiányozni.Az új fejezetre való izgalom.A sírás és minden egyéb.Hiányozni fog nagyon de nagyon de nagyon ez a blog szinte a szívemhez nőtt.És úgy annyira örülök hogy boldog vége lett és hogy végül egymásra találtak habár először azt hittem hogy Charlie hagyja elmenni Niallt de a szerelem mindig győz!!!Mint ahogy ez a blog is hiszen ez annyira fantasztikus lett hogy azt el sem tudod hinni.Olvastam és olvasok is érdekes blogokat de ilyennel még életemben nem találkoztam.Egy olyan blog amiben a lány 21 levélben ír a szerelmének a reményeiről az érzéseiről az életéről...Szóval nem is tudom...Ehez elég jó épp ész és írástapasztalat kell.. AMI BENNED MEGVAN...És ez az ami más íróban nincs meg vagyis nem mindeggyikben DE BENNED MEGVAN..ÉN imádom a blogodat és nagyon de nagyon fog hiányozni Charlie levelei.De amilyen szomorúan válok meg ettől a blogtól olyan boldogsággal várom az újjt!!!!!!!!!!!!!! ÉS NE FELEDD FANTASZTIKUS ÍRÓ VAGY!!! JOBB NEM IS LEHETNÉL!!!!!!!!!!!!!!! IMÁDLAK TÉGED IS ÉS A BLOGOD IS!!!

    IMÁDLAK!!! ÉS KÖSZÖNÖM NEKED EZT A FANTASZTIKUS BLOGOT!! Puszi E!!!! :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én is imádlak!! Egyszerűen el sem hiszed, milyen jól esnek a szavaid! Köszönöm, hogy olvastál, köszönöm, hogy írtál! Minden egyes szót! Köszönök mindent!!
      ~xx

      Törlés
  13. Én most olvastam el az egészet és nagyon jó lett, csak faltam a sorokat. Remek történet lett, gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm, hogy elolvastad, és írtál!:D
      ~xx

      Törlés
  14. Ááá... Vége. Ezt nem hiszem el. Annyira megható és aranyos lett a vége. Ott kezdtem el sírni, amikor Charlie úgymond elutasította Niall-t. Onnantól végig bőgtem az egészet.
    Ez az egész történet annyira más volt, és megható, és aranyos és... Imádtam. <3 Úgy voltam ezzel a bloggal, mint egy jó könyvvel. Olvasom, olvasom és sírok a szereplőkkel együtt, majd sírok velük és egyszer csak vége. És irigykedek azokra, akik csak most kezdik olvasni ezt az egészet.
    Igazából minden résznél változott a véleményem. Volt, hogy egy rész elolvasása után úgy gondoltam, hogy happy end lesz... Aztán volt, hogy úgy gondoltam, hogy reménytelen, és biztos, hogy sad story lesz. De nagyon örülök, hogy végül a happy end győzött. ^^ <3
    Szerintem ebben a blogban volt leírva/jellemezve legjobban Niall. Így képzelem el a való életben is. (: ^^
    Furcsa, hogy mostantól péntekenként nem lesz okom géphez ülni. De kíváncsian várom a következő blogod. ^^ <3 Biztos vagyok benne, hogy az is lesz annyira jó, mint ez.
    Fantasztikus történet volt. <3 Fantasztikus fogalmazással, szereplőkkel, és ötletekkel. <3 ^^ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "És irigykedek azokra, akik csak most kezdik olvasni ezt az egészet." - ez gyönyörű, körülbelül itt kezdtem elérzékenyülni és nagyon édes vagy!!:D
      Ó, dehogy nem lesz okod géphez ülni... neked is van blogod. Ezekben a felszabadult percekben alkoss!:D vagy ha már azt nem is, vannak még más nagyon jó blogok is:D és bár azt nem merném állítani, hogy jók, nekem is vannak más blogjaim is:D (REKLÁM VÉGE:DD)
      Köszönöm, hogy olvastál, mindig írtál és ilyen szépeket! Köszönöm!
      ~xx

      Törlés
  15. Kedves Annie!
    Az előző részhez írtam neked, hogy eleinte arra számítottam, Charliet örökbe fogadták, és tessék! Végül mégiscsak az első megérzésemre kellett volna hagyatkoznom, mert bevált. Sajnálom, hogy csak most sikerült internet közelébe jutnom, és elolvasnom ezt a tökéletes befejezést, de közben örülök is, hisz Niall megtalálta Charliet. Bár sírni nem sírtam, miközben olvastam, végig mosolyogtam. Mert "happy end" lett a végére. Most ez lehet, hogy furán fog hangzani, de én is írtam már leveleket a srácoknak, amik a fiókom mélyén lapulnak (ezeknek két oka van, hogy nem nagyon tudok angolul, ezért értelmetlen lenne azon a nyelven írnom, és mert felesleges hülyeségekről írtam), ennek ellenére mégis jó érzés fog el azzal kapcsolatban, hogy elképzelem azt, amikor olvassák, pedig még csak fel sem adtam postán. Nem tudom igazából, hogy ezt miért meséltem el...
    A lényege az egész össze-vissza beszédemnek/írásomnak az, hogy KÖSZÖNÖM! Köszönöm, hogy ezt olvashattam, hogy ilyen szép vége lett, és hogy még jobban tudom értékelni az életem legapróbb pillanatait is, ennek a blognak köszönhetően.
    Sok szeretettel:
    Szandra Orbán xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szandra Orbán,
      Annyira kevés esélye volt, hogy egy ennyi idős gyerek kelljen valakinek, hogy nem lehetett elmenni mellette. Őt örökbe kellett fogadni, egy teljesen elkeseredett, kedves, okos, öngyilkos hajlamú lányt. Jóvá tenni az életét egyszerűen kellett! Tényleg vannak akik erre utaznak.
      Érdekes, én is szoktam leveleket írni. Mindig Niall a címzett. Általában el is küldöm a hamis profilnak. Olyan, mintha látná, néha még válaszol is. Nem az igazi, őrült dolog, de jobb, mint a semmi:D Örülök, hogy elmesélted.
      Örülök, hogy rád is ilyen hatással volt a blog, köszönöm, hogy olvastad és még írtál is!
      ~xx

      Törlés
  16. Végig pityeregtem ezt a részt!
    Annyira megható és megindító volt, teljesen felkavarta az érzéseimet.

    Felcsillant a szemem, hogy Charlie nem halt meg és Niall-nek esélye lesz megtalálni őt. Meglepett, hogy Jade volt az, aki eljuttatta a leveleket, bevallom őszintén, sosem fordult meg ez a fejemben. Sőt annyira fókuszáltam arra, hogy Niall és Charlie találkozzanak, hogy már teljesen kiment a fejemből az, hogy vajon ki által kapta meg a fiú a leveleket oly sok idő után.

    Azt gondoltam Charlie majd a nyakába ugrik és minden olyan lesz, ahogyan elképzeltem. De nem így lett, s ez nem baj. Sőt. Megértem az érzéseit, hiszen egy olyan kapcsolatot teremtett a lány, aki nem létezett, csakis az ő fantáziája alkotta meg. Viszont az érzések őszinték voltak, s az ilyen érzelmek talán sosem múlnak el.

    Akkor, amikor Charlie utána ment, na akkor potyogtak csak igazán a könnyeim. Olyan boldog lettem, hogy végre rendeződött ennek a szegény lánynak az élete, talált egy szerető családot és végre találkozhatott ezzel az édes sráccal.

    A zárógondolatok közül, ez volt számomra a kulcsgondolat: "A rajongók nem sajnálták tőlük a boldogságot, mert tudták, hogy ami közöttük van, az különleges. A lány sok millió rajongó példaképévé vált, és nem azért, mert ő az, aki elrabolta Niall Horan szívét, hanem azért, mert ő volt az a lány, aki élő példája lett a happy end létezésének."

    Ez egy igazi boldog befejezés, amit Charlie őszintén megérdemelt.

    Köszönöm szépen, hogy olvashattam, fantasztikus volt és imádtam minden egyes részét!

    Millió puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Jade sokat szerepeli így a háttérből, de az sosem derült ki a levelekből, hogy egészen jó a kapcsolatuk.

      Ha azonnal a nyakába ugrott volna, az olyan furán veszi ki magát. Lényegében azért vesztette el a reményt, mert Niall nem válaszolt. Ő volt az egyik ok a sok kellemetlen esemény között, ami az öngyilkossági kísérlethez vezetett. (azért én remélem, hogy idővel ezek az érzések is képesek elmúlni)

      Persze nem csak Charlie élete rendeződött, hanem Niallé is. Végre rátalált arra a lányra, akit keresett. Mármint átvitt értelemben. Megtalálta a lányt, akit szeret és aki viszont szereti. (belegondolni is érdekes...félek)

      Ez egy igazi boldog befejezés, amit az összes olvasó megérdemelt, hiszen ők Charlie! Ráadásul nem egy egyszerű lányról van szó, akinek apuci megvette a kedvenc sztárját. Egy olyan lányról van szó, akinek csak egyszer volt egy apró kis szerencséje az életben, de az volt a legjobb apró szerencse, mert mindent széppé varázsolt a továbbiakban.

      Köszönöm, hogy végig figyelemmel követted és írtál! Köszönök mindent!
      ~xx

      Törlés
  17. Nem tudom szavakban kifejezni, hogy mennyire jó lett és, hogy mennyire tetszett!!!!! Nagyon ügyes vagy!!!! :)

    VálaszTörlés
  18. Örülök, hogy Charlie végül megkapta azt amit megérdemelt, örülök, hogy Niall megtalálta. Bár az életben nagyon sokszor nincs Happy End de boldog vagyok, hogy Charlie túlélte. Nem akartam, hogy rossz vége legyen, nagyon boldoggá tettél ezzel az befejezéssel. Köszönöm, hogy megírtad.
    Emily <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az élet mindig HappyEnd... csak meg kell találni a hozzá vezető utat. Ha az első kis rossz után feladod, sosem találod meg a saját utad, mert minden egyes rossz csakis azért alakul úgy, hogy téged a jó irányba terelgessen:D Köszönöm, hogy megírhattam nektek!:D
      ~xx

      Törlés
  19. Igaz hogy még csak most találtam rá de úgy gondoltam írok. Bevallom nem szoktam írni egy történet alá se. De most.. most úgy érzem kell írnom. Kijelenthetem hogy ez a legjobb amit valaha olvastam. Izgultam féltem és sírtam közben. Valami hihetetlen ez a történet. El gondolkodtatott meg ragadta a figyelmem és teljesen bele éltem magam. A szemem előtt játszódott le a történet mint egy kisfilm amit a képzeletem teremtett meg valamit a te történeted. Ohh és a végére csak annyit hogy egy nap alatt olvastam végig :)

    VálaszTörlés
  20. Szia!Nagyon tetszett a blogod imádom! :))) Olyan jó vége lett!Sokat pityeregtem ,hogy jaj mi lesz ,de végül csak jó vég lett. :)))

    VálaszTörlés
  21. Hey :)
    I've got a question about your version of TOLTNs ending. I've translated this ff into polish. And me and all polish readers, we won't to finish this fanfic like this i mean with a short note from Georgia how she would finish it if she didn't stop writing. And here you are. I found your blog a long time ago, i guess it was when she stopped at 13th letter..
    So can i use your version to finish this perfect fanfic? I know its gonna be really hard because i don't know your language (I only know how "I love you" is in hungarian hahaha) but there's always google, so I think I can do this.. Of course I'm gonna credit you...

    VálaszTörlés
  22. OMG....édes istenem 2 évvel később találok rá a blogodra...2 évvel később mikor tudom hogy Zayn kilépett a banda szünetrement..és mégis olyan mintha a jelenhez lehetne fűzni...istenem ez a blog amit végígbőgtem..sokra fogod még vinni az írással én mondom átt tudod adni az érzelmeket...nagyon nagyon tetszett... köszönöm Köszönöm hogy megirtad ezt a szomorú mégis csodálatos történetet..:* *-* ♡♡

    VálaszTörlés