2013. október 30., szerda

Twenty letters to Niall


Sziasztok! Tudom, hogy nincs péntek, és a fele hozzászólásra még nem is tudtam válaszolni, nagyon sajnálom, és köszönöm mindenkinek, aki időt szakított rá!  Azért hoztam előre, mert csütörtökön és pénteken ünnep van, úgy döntöttem, hogy nem értek rá, ma meg lehet, hogy jobban:D

Ezentúl; most már biztos, és a csoportban már be is jelentettem, hogy lesz egy fordításom a levelek után. A csoportban bővebb információt is találhattok, most nem szeretném rabolni az időtöket ezzel, csak arra kérnélek titeket, hogy jelöljétek be az új sztori főszereplőjét, Maddie Johnsont! Ő spoilerezik, amikor csak lehet, így képben lehettek. Már azt is tudja, hogy mikor válik láthatóvá az új blog!  

×

– Ő is mindig kijavított, amikor Charlottenak hívtam – legyintett a nő, és folytatta volna, de a fiú közbevágott.
– Lola? – a nő csak bólintott, Niall pedig el sem hitte, hogy ilyen közel jár a lányhoz. – Azt mondta, volt… miért csak volt? Ugye…
– Nem tudom, már nem dolgozom ott – Niall hatalmas sóhajjal nyugtázta az új információt. Az ő esetében már az is megnyugtatónak bizonyult, hogy nincs hír. – Mégsem hagyta abba a levelek írását?
– De – Niall megpiszkálta égnek meredező tincseit, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy még mindig jól áll. – A huszonegyedik után.
– Miért hagyta abba végül?
– Nem tudom. Ez még csak a huszadik – emelte fel a levelet, ami még nem volt kibontva.
– El se olvastad? – Lola nem tudhatta, hogy Niall nem kapta meg azonnal a leveleket.
– Most kaptam meg. Néhány napja, vagy hete. Mindet egyben. Semmilyen nyomot nem hagyott maga után, még cím sincs rajta. Hetekig próbáltam felkutatni, mikor…
– DayBridge – mondta Lola.
– Igen, megtaláltuk.
– Megkeresed? – Niall bólintott.
– Remélem nem…
– Én is. Kedves lány volt. Igazság szerint nem hittem, hogy elolvasod. Sajnos ő igen, álomban élt, de ő maga sem vette észre, hogy elzárkózott a levelek miatt. Talán a hite segített. Hogy került oda az összes levél egyszerre? Ki tette oda?
– Nem tudom…
– Olvasd el. Nincs túl sok időd rá, hogy bepótold – mondta Lola mosolyogva, és úgy tett, mintha sosem beszélgetett volna Niallel. Csak nézett ki az ablakon, nem akarta zavarni a fiút az olvasásban. 

Kedves Niall, 

Szörnyű hét áll mögöttem. A lányok az iskolában teljesen rám szálltak. Az előző esetből okulva már nem kezdek bele egy levélbe sem, amíg be nem lépek ebbe a szobába, de ők így is megtalálják a módját, hogy gúnyt űzzenek belőlem. 

Szerdán a vécében bújtam el, ott próbáltam ebédelni, de rám találtak. Mobiltelefonjuk kamerájával próbáltak lefényképezni, hogy feltehessék a netre, és ezzel még jobban megalázzanak. Nem mertem kimenni, amíg ott voltak, egy idő után rugdosták az ajtót, és még több embernek szóltak. Azt hittem, hogy sosem jutok ki. 

Akkor végre megszólalt a csengő, jelezve az óra kezdetét, és egy ügyeletes tanár zavarta el őket onnan. Nem sírtam, mert nem akartam még gyengébbnek látszani, mint amilyennek egyébként is tartanak.” 

Milyen erős… - gondolta Niall, miközben próbálta nem kimutatni új érzéseit, amiket a lány sorai keltettek benne. 

Csütörtökön az egyik lány elvette a dolgozatomat és kiradírozta azt, amit rá írtam. Kezdhettem előröl az egészet, de már nem volt időm befejezni, így valószínűleg nagyon rossz jegyet fogok rá kapni. 

Még ugyan azon a napon, az egyikük belelépett egy kutya… tudod. Amikor a kutya… Na, mindegy. Gondolom így is érted. Ő belelépett, és belekente a táskámba. Azután valaki bezárt a szekrénybe. Beragasztották a számat, és nem tudtam segítségért kiabálni még akkor sem, mikor az egyik tanárom keresni kezdett. 

Az irodalom tanárom volt, őt kedvelem. Érdekes órákat tart, és az irodalom is érdekel. Igazi barátságos figura, mindig jó a kedve, szereti a gyerekeit, és a feleségét. Igazi szép család. Milyen szép is lehet… 

Engem keresett, szólongatott a folyosón, keresett a mosdóban is, de nem tudtam figyelmeztetni, hogy a szekrénybe zártak. Egészen a nap végéig ott ragadtam. Néztem, ahogy a többi diák igyekszik a tanterembe, beszélgetnek, nevetgélnek. Nem értem, miért vagyok én ennyire más. 

Délután, amikor mindenki elment, a takarítónő sétált végig az üres folyosón, én pedig ahogy csak tudtam, fészkelődni kezdtem. Próbáltam zajt csapni, de ő megijedt, és hívta az igazgatót, azt hitte, egy patkány. Nem sokat tévedett.. 

Az igazgató végig sétált a folyosón, és sikerült pont akkor jó erősen bele rúgnom az ajtóba, mikor ő oda ért. A kezeimet és a lábaimat is összekötözték, így mozogni sem nagyon tudtam, a szekrény pedig kicsi volt. Alig kaptam levegőt. 

Szerencsére meghallotta a zajt, és kinyitotta az ajtót, mire tehetetlenül a földre estem. Annyira megörültem, a szabadságnak, hogy bár egész nap kibírtam, akkor kitört belőlem a sírás. A takarítónő elvágta a ragasztót a végtagjaimon, majd az arcomról is letépte. Persze másnap az elkövetők büntetést kaptak. Nem én árultam el őket, én nem akartam nekik semmit sem mondani, de az iskola tantermeiben és a folyosókon kamerák vannak elhelyezve. Fél óra alatt kiderítették, hogy ki tette ezt, másnap pedig megbüntették.” 

– Milyen volt? – nézett fel a levélből Niall. Észre sem vette, hogy múlt időben beszél a lányról.
– Kedves, barátságos, őszinte… de beteg. Egyszerűen képtelen volt túltenni magát a múlton.
– Mert a jelenje maga volt a pokol! – emelte fel a hangját Niall, és a nő kérdő pillantására felolvasott egy részletet a levélből.
– Ez szörnyű.
– Tudott róla?
– Sosem mesélte – Lola kisöpört egy tincset az arcából, zavarában. Nem tudott mit mondani, Niall pedig nem akarta rá vesztegetni az időt. 

Néha úgy érzem, nem bírom tovább, megaláznak, porba tipornak. Nem hinném, hogy ezt érdemlem. Tudom, hogy az én hibám, miattam alakult minden így. Ha a szüleim nem halnak meg, talán Elizának is lett volna ereje tovább küzdeni, talán meggyógyulhatott volna, de azzal, hogy megöltem a szüleimet, megöltem őt is. Megöltem a macskám, a szüleimet, és a húgomat. Ezzel pedig elpusztítottam önmagam. 

Hiába gondolkodom, nem tudok rájönni, hogy ki vagyok. Talán egyszer voltam valaki, egy nagyon rossz ember, de mára már csak vagyok, és arra várok, hogy az egésznek vége legyen. Reggel arra várok, hogy vége legyen az iskolának, iskola után arra, hogy vége legyen a napnak, hogy vége legyen az évnek, hogy végre kikerüljek innen. Utána pedig arra fogok várni, hogy végre vége legyen az életemnek is, mert egyes-egyedül vagyok a világon, és senki sem tud segíteni rajtam. 

Hogy tudnék így bármihez is kezdeni?” 

– Kedvelt téged – szólalt meg Niall rekedten a papír mögül. Lola újra a fiút nézte. – Azt írta – helyesbített. – „ A héten Lola is elment. Nem dolgozik ott többé. Egyelőre még nem tudom, ki fogja átvenni a helyét. Hiányozni fog, tudod, kedveltem őt. Úgy éreztem, hogy megért, persze tudom, hogy neki ez a munkája, mégis sokkal szívesebben mondtam el neki a dolgaimat.” – olvasta fel Niall a levélből. Lola arcán egy kósza könnycsepp szántott végig. 
– Amíg vele dolgoztam, egy ideig úgy láttam, erős lány, aki képes felépülni, és normálisan leélni az életét, de mielőtt eljöttem… megváltozott. Néhány hét alatt teljesen összeomlott. A leveleket hibáztattam akkor, mert hamis reményt ébresztett benne. De talán ennél sokkal komolyabb dologról volt szó. Készülj fel rá, hogy talán…
– Hogy öngyilkos lett?  



20 megjegyzés:

  1. Ohogyaza!!! Kerlek e legyen ongyilkos!!! Mar csak egy leel... Egyetlenegy :(( es vege... Nemakarom! Es koszonom hogy elobb hoztad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem Niall is ezt kéri most magában.. de ez nem rajta múlik :o csakis Charlie dolga, hogy mit kezd magával, és ez majd ki is derül.. nem is olyan sokára:D
      ~xx

      Törlés
  2. Istenem, nagyon sírok.
    Annyira félek az utolsó résztől...És attól is, hogy nem minden fog kiderülni... Csak úgy lógva marad a levegőbe... Hogy Niall talál egy lányt, és megszólítja és a lány felnéz, de nem tudjuk meg végül, hogy ő volt az, vagy más valaki. Remélem érted, hogy mire gondolok. :DDD
    Szegény Charlie...:c Mindenért magát hibáztatta... ez mérhetetlenül rossz lehetett...:'c
    Annyi érzelmet kitud belőlem váltani a blogod, hogy az hihetetlen. :DD Nagyon megszerettem. <3 És bármennyire is sajnálom, hogy vége lesz, nagyon várom az utolsó részt. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, mire gondolsz.. ez tetszik! Nem az én stílusom, de határozottan jó ötlet. Viszont meg van már a vége, így nem kell attól félned, hogy "Niall talál egy lányt, és megszólítja és a lány felnéz, de nem tudjuk meg végül, hogy ő volt az, vagy más valaki.". Azt hiszem minden kiderül, aminek fontos kiderülnie:D De nem is fecsegek.. ki kell várnom a következő részt, nem igaz?!:o
      ~xx

      Törlés
  3. Szia!
    Már nagyon izgulok a vége miatt, annyira csodás lenne, ha végül együtt lehetnének, persze tudom, hogy már eldöntötted.
    Örülök, hogy korábban hoztad!!
    Puszi,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      Nem csak eldöntöttem, már meg is írtam, és várja a sorát:D
      ~xx

      Törlés
  4. Nem tudom felfogni, hogy már csak... már csak egyetlen egy rész és vége. Most nagyon felkavartad bennem az érzéseket, és a kíváncsiságom is felüluralkodott rajtam. Nem tudom, hogy mikor hozod a 21. levelet, csak azt tudom, hogy már nem bírok várni, még akkor sem, ha csak most fejeztem be ezt. :'(
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, segítek én:D kicsit jobban is bízhatnátok bennem:D Az oldalsávba kiírtam, hogy mikor jönnek a következő levelek. Ezesetben már csak egy darab. 2013.11.08/Péntek; 16:30!! és mivel azt mondtam, úgy is lesz:D Kivéve ezt, mert ez előbb érkezett:D
      ~xx

      Törlés
  5. Ajj, ez nem lehet igaz... megláttam a gifet és mér bőgtem, hogy lehetnek ezek a fiúk ilyen édesek? ma Harryről is láttam egy hasonló képet. :( Olyan jó lelkűek.
    Nekem Lola a rész elején nem volt szimpi, olyan unottan beszélt Niallhoz, és mintha nem érdekelte volna Charlie sorsa, de a végére sírt... gondoltam végre... neki észre kellett volna vennie mennyire nagy a baj.
    Szegény Charlie...miket kellett átélnie abban a rohadt suliban? Bárcsak segített volna rajta valaki, remélem nem lett öngyilkos, remélem jól van...de azt hiszem ez nem így lesz.
    Várom a kövit.
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze hogy unottan, neki ez a munkája... Látnál engem, amikor ruhákról beszélek. Neki ez olyan mindennapos dolog, mint egy szakácsnak a főzés.
      Ráadásul a múlt dolga, nem az ő problémája. Megtanulta kezelni az évek során, hogy nem Isten, és nem tud minden gyereket megmenteni, ráadásul nem is tudta a teljes sztorit. Charlie is csak egy hétköznapi hisztis kiscsaj volt számára, aki beletemetkezik az önsajnálatba.
      ~xx

      Törlés
  6. Istenem! Végigolvastam egyszerre az egészet és egyszerűen letaglózott. Annyira élethűen írsz, hogy az valami hihetetlen. Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy mikor befejeztem, azt sem tudtam hol vagyok, közben pedig egyszer "rászóltam" Niallre, hogy tovább kell olvasni. Lehet, hogy hülyének tartasz. Zokogva olvastam néhány levelet és amikor kiderült, hogy a húga rákban halt meg, na akkor nem bírtam tovább olvasni és vagy 2 percig csak sírtam. A nagypapám is leukémiás volt. Annyira hatással volt rám a történet, hogy az hihetetlen. Soha nem olvastam még ennyire megindító blogot, mint ez. Még most sem vagyok teljesen jól. Nem tudom, fura érzés. Legszívesebben újra olvasnám az egészet újra és újra, amíg nem lesz meg a befejezés, mert ez így nem egész. Köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet, mert olyan érzelmeket szabadítottál fel bennem, amikről nem is tudtam. Nagyon várom a 21. levelet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megírtad nekem ezt a kommentet, mert nagyon megható volt! Nagyon örülök, és most érzem, hogy volt értelme. Köszönöm!
      Az én papám is hasonlóképpen. elég szomorú helyzet. Úgy érzem ezt a szálat nem sikerült elég jól tovább adni...
      Most már tényleg a nyakunkon a vége! Köszönöm, hogy elolvastad, és időt szántál rám:D
      ~xx

      Törlés
  7. Nagyon vártam ezt a részt, s én hülye észre se vettem, hogy már szerdán feltetted..

    Milyen meglepetéseket produkál az élet. Pont egy olyan személyt sodor Niall útjába, aki ismeri Charlie-t. Szegény lánynak egyre kétségbeejtőbb a helyzete. Ez a rengeteg bántás, mind lelki mind fzikai értelemben teljesen felemészti őt. Nem értem ezt a világot, hogy miért kell bántani az ilyen embereket. Főleg hogy Charlie egyáltalán nem csinál semmit. A szívem szakad meg...
    Így olvasva semmire jóra nem számítok, de persze reménykedem benne, hogy Niall még nem késett el, és megtalálja a lányt élve..

    Ez már nagyon a vége. Izgulok a befejezés miatt, de hiányozni fog, nem akarok, hogy vége legyen!!! :-(

    Puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miattatok most én is elkezdtem nem akarni, hogy vége legyen. Pedig nagyon is akartam! Az a baj a világgal, hogy ha az emberek látják, hogy egy közülük gyengébb, akkor nem úgy kezelik, hogy egy közülük, hanem lábtörlőnek. Undorító viselkedés...
      ~xx

      Törlés
  8. Gyerünk!! Új részt kérünk!!!!! Naggyon jó! Tudom hol lalsz és megtalállak érted?! Viszont ha hozod az új részt megkönyörülök rajtad c(x
    Puszi Destiny~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szeretem a parancsolgatást és a fenyegetőzést. Olyan tiszteletlenség...
      ~xx

      Törlés
  9. Vár rád egy kis meglepetés: http://awardsonlyforyou.blogspot.hu/2013/11/2-dij.html
    Mert igazán megérdemled. :) :')

    VálaszTörlés
  10. Hát így utolsóként én is ideértem...
    Jajj ez a rész is annyira jó volt :) Megint annyira sajnálom Charlie-t :( szerintem nincs rosszabb annál mikor a suliban szivatnak,és nincsenek barátaid.És már megint magát hibáztatja mindenért.Ahogy Lola is mondta,Charlie beleőrült a fájdalomba.És amitől mindenki félt lehet hogy bekövetkezett.Az elején úgy voltam vele,hogy mindenképpen össze kell jönniük Niall-el az idő során ez változott.Persze,nem akarom hogy halott legyen Niall meg összetörjön,de hiszek abban,hogy van egy pont amettől kezdve jobb a szeretteiddel a Mennyországban lenni mint a Földön.Félek,hogy a rajongók kikészítenék és nem tudná elviselni még ezt is.Lényeg a lényeg,ha happy end lesz nagyon boldog leszek,ha nem happy end akkor se leszek szomorú,mert Charlie-nak talán jobb odafönt a családjával.
    Amúgy így is úgy is szomorú leszek és sírni fogok,mivel vége ennek a történetnek.Még emlékszem mikor nyáron az ágyon ülve megírtam ide az első kommentemet,és azóta is büszke vagyok rá,hogy sikerült megmentem egy remek író lelkét :DD
    Tudod,hiába lesz vége nem fogom elfelejteni soha ezt a blogot amit mindig annyira vártam,és ahova mindig olyan szivesen írtam.
    Na jó abbahagytam mert már így is elérzékenyültem... :)
    Szilvi <3<3<3<3<3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy hihetetlenül kedves és átgondolt komment. Megfontoltad, és ezt köszönöm, köszönöm, hogy nyáron az ágyon ülve megírtad az első kommented! Büszke vagyok rá, hogy ilyen olvasóim vannak! Köszönöm!!
      ~xx

      Törlés