Sziasztok szépségeim!
Ma délután csináltam meg ezt a részt. Megígértem, hogy hozom a héten és igyekszem ezeket az ígéreteket be is tartani. A végére hagytam, de sikerült. Kicsit hosszabb is lett, mint a többi.
Elképesztően köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat is. Rengeteg. Sosem gondoltam volna! Csodálatosak vagytok!
Szeretlek titeket! xx
A zenét, amit ide tettem, hallgassátok meg, mindenképpen!! Nem én ajánlom, hanem Georgia, de engem nagyon meghatott. TÉNYLEG! Ez a levél jórészt inkább fordítás.
Kicsit szomorúvá tett, hogy a múltkor annyira rosszul sikerült a Hitgirl második fejezete. Igyekszem ezentúl olyat írni, ami nektek is tetszik. Szeretném, ha ilyenkor aztért megírnátok, hogy mit kellene javítanom rajta. Magamtól nem biztos, hogy rá tudok jönni. Aki azért nem pipált, vagy írt, mert még nem látta; az nézzen be! Kérlek! [HITGIRL]
Továbbá, csatlakozzatok a csoporthoz is!! [CSOPORT]
×××
Liam a kanapéról figyelte Niallt,
mikor ismét egy rajongói levelet olvasott. Furcsa volt, általában nem olvas
ilyen sok rajongói levelet. Közben érdekesen viselkedett, szokatlan volt,
aggódott érte.
Mi van, ha Niall utálkozó levelet
olvas? Talán ez lehet az, amiért olyan furcsán viselkedik, és ez magyarázza azt
is, hogy egy ideje elvesztette az étvágyát is.
Neem, az nem Niall. Talán Harry, de Niall
biztos, hogy nem. Különben is mi végre nevetne egy gyűlölködő levél olvasása
közben? Ebben semmi vicces nincs. Persze ez megmagyarázná, miért olyan
titokzatos az egésszel kapcsolatban.
Miközben Liam fejben próbálta felgöngyölíteni
az ügyet, a borítékból egy piros-szürke színű karkötő csúszott Niall ölébe, amit
az később fel is húzott a csuklójára, mindezzel lerombolva a gyűlölködő levél
elméletet. Az utálók nem küldenek ajándékokat neki, ez biztos.
Talán nem is rajongói levél ez.
Talán… Talán egy szerelmes levél. Mindenre magyarázatot adna. Talán Niall
valakivel szerelmes leveleket vált, és ezt próbálja titkolni előlük. Ez mindent megmagyaráz, a titkolózást, furcsa viselkedést és az irreális tényt, hogy Niall
sokkal kevesebbet eszik, mint azelőtt.
Niall hirtelen elvigyorodott,
amit Liam is észrevett. Majd később rákérdez erre.
Közben Niall megérezte, hogy
figyeli. Lassan rá nézett és még éppen elkapta a tekintetét, mire Liam próbált
a távolba meredten ülni, elégedetten mosolyogva. Niall homlokát ráncolva
figyelte őt; – Mi volt ez? – gondolta, majd inkább elővette a hetedik levelet,
feltépte a hajtókánál, és óvatosan kihúzta a levelet.
Sem képet, sem ajándékot nem
tartalmazott ezúttal a boríték, mégis érezte, hogy ez különbözik a többitől.
„Kedves Niall,
Hiányzik… Nagyon hiányzik Ruby. Rakoncátlan kis fürtjeivel és édes
gyerekes mosolyával. Tudálékos viselkedésével, és törődésével. Csak ő törődött
velem, vigyázott rám, ha csak egy kislány volt, akkor is. Talán ha mások is
tudnák, mennyire hiányzik most, biztosan azt hinnék, hogy valami baj van velem.
Talán van is. Olyan érzés, mintha egy rész hiányozna belőlem. Persze tudom,
hogy ott van Alice, és ő tényleg nagyon aranyos. Egészen jó barátok lettünk. De
az nem ugyan az. Rubyt már három éve ismertem, és az életem része volt. Olyan
volt, mint egy plusz testrész. Néha kicsit idegesített, de most, hogy nincs
itt hiányzik. Egyszerűen csak hiányzik.
Mikor visszajövök az iskolából, rá kell jönnöm, hogy ő már nincs itt.
Nem is lesz többé. Ez most más, mint régen. Akkor természetes volt, hogy
sírtam. Ki ne sírt volna?”
– Sírni?
Miért? Mi történhetett a múltban Charlieval? – gondolta Niall.
Egyre többször merült fel ez a
kérdés, de Charlie még mindig nem mondott semmit. Niall alig várta, hogy végre
kiderüljön, de félt, hogy a levelek nem árulnak majd el semmit.
„De most semmi értelme a sírásnak.Ruby csak egy kislány, aki talán a barátom
volt. Talán. De ő nem halott. Nagyon is él, csak elköltözött, hogy egy jobb
életet élhessen egy gyönyörű családban. Örülnöm kéne inkább. Boldognak kellene
lennem, amiért ő az lehet. De képtelen vagyok, mert annyira hiányzik. Önző
vagyok.
Éjszakánként még rosszabb azt hiszem. Ruby mindig tudott róla
valahonnan, ha rémálmom volt, átjött éjszaka. Nem mondott semmit, csak bebújt
mellém az ágyba és ott volt, amikor felébredtem. Ötletem sincs, honnan
tudhatta. Talán különleges képességgel rendelkezett. Ő mindig ott volt nekem.
Most nincs.
Ez fáj a legjobban. Akárcsak Eliza, annyira biztosra vettem, hogy ő van
nekem. Nem is gondoltam, hogy eljöhet az idő, mikor már nem lesz.
De nincs többé… ”
Niall nagyot nyelt. Furcsa
érzések kavarogtak benne a lány sorai miatt. Szívét facsaró érzés volt tudni,
hogy a lány ilyen szomorú és nincs senkije. Senkije, csak ő. De erről nem is
tudhat, hiszen még mindig abban a tudatban él, hogy sosem fogja elolvasni ezeket.
Ez az egyetlen oka, hogy Charlie ilyen őszinte. hiszen nem gondolja, hogy Niall
valaha is el fogja olvasni a leveleket. De olvassa. Még nem ismerte a múltját,
de érezte, hogy valami szörnyűség történt. Olyasvalami, ami Charlie életét
álomból rémálommá változtatta.
„Meséltem már valaha a kedvenc dalomról? Mondd, hogy depresszív dolog,
de ez jelenleg a Mayday Parade - Terrible Things. Nem is tudom… Nagyon szomorú,
de egyben gyönyörű is. Nehéz ezt leírni, de ez pontosan megmutatja, mennyi
fájdalom van a világban. Elbújnak, és akkor törnek rád, amikor a legboldogabb
vagy. Boldog vagy, és az élet elveszi tőled mindazt, amid volt. Azt gondolod
mindig minden rendben lesz, és nem történhet semmi rossz, de akkor jön valami.
Valami, ami mindent megváltoztat. Egy álomban élsz, aztán hamar ez az álom apró
darabkákra esik szét. Akárcsak egy vékony üvegpohár, amit a földre ejtesz, és
apró szilánkok maradnak csak belőle.
Ezért mondja az apa a fiának, hogy ne legyen szerelmes soha, és minden
rendben lesz. Az emberek nem értik ezt, és azt kérdezik; Miért? Hiszen a
szerelem elképesztő dolog, tiszta, igaz, boldoggá tesz, nem tudunk nélküle
élni. De ő tudja, miért mond ilyesmit. Tudja milyen fájdalmas is, ezért akar
biztos lenni abban, hogy a fiával nem történhet meg ugyanez.
Az apa sorsa kicsit a magaméra emlékeztet. Egy gyönyörű családban
éltem, és mindenem megvolt. Akaratos voltam, hisztis, elkényeztetett. Nem
tudtam megbecsülni őket, mert magától értetődő volt, hogy vannak nekem. Aztán
egy nap… nem voltak többé. Nincsenek, és én csak most kesergek azon, hogy
milyen jó sorom volt akkor. Bár jobban meg tudtam volna becsülni akkor, amikor
még lehetett.”
A dal nem hangzott ismerősen. Nem
hallotta még azelőtt, ezért gondolta rákeres majd.
„Felteszem, ezért is vagyok
ilyen más, mint a többi ember. Mint a normális emberek. Első kézből kellett megtapasztalnom
ezeket a szörnyű dolgokat. Szóval azt hiszem, ez a dal tényleg a szívemből
szól. A szívem mélyéről. Félek… Félek ezeket felhozni, és gondolni a dolgokra.”
Niall szerette volna biztosítani
Charliet afelől, hogy figyel rá, olvassa és bízhat benne. Azt akarta, hogy a
lány tudja, olvassa a leveleket, neki elmondhatja mindazt, ami történt.
„Egyszer valaki azt mondta nekem, a legjobb út, hogy túltegyem magam
valamin az, ha elfelejtem. Csak annyit válaszoltam neki, hogy erre én képtelen
vagyok, mire ő másik módszert ajánlott.
Azt tanácsolta, vegyek elő egy papírt és tépkedjem apró cetlikre. A
cetlikre pedig írjam rá az összes fájó emlékem. Nem számít hogyan. Csak írjam
fel az emlékeket a cetlikre és zárjam el őket egy dobozba. Azután címkézzem fel
a dobozt, mindegy hogyan. Az egyetlen, ami számít, hogy a doboz tartalmát az
emlékezetem leghátsó zugába rejtsem el, és ne érintsem soha többé.
Nem igazán működött. Továbbra is látom álmomban minden egyes éjjel,
érzem ha felkelek a könny foltos párnán.”
Niall hasra feküdt és mielőtt
folytatta volna az olvasást, maga elé bámult egy darabig. Kissé szomorú arcot
vágott. Sajnálta Charliet, akinek tökéletes élete volt, de valami mindent
tönkre tett. Mi lehetett az? Mi történhetett vele? Olyan szomorú, mégis olyan
szeretni való volt számára ez lány. Olyan őszinte…
„Rájöttem, hogy Ruby mennyire hasonlít Elizára. Gondolkodtam rajta,
milyen makacs volt Ruby, mikor elment és milyen gyerekes tudott lenni néha. Eliza
ugyan ilyen volt. Sikított, rugdosódott és jajgatott. Talán még barátok is
lehettek volna, ha a sors nem ilyen kegyetlen. Ez annyira igazságtalan. Abban a
pillanatban, ahogy erre rájöttem sírni kezdtem. Ez volt az első alkalom, hogy
sírtam, mióta itt hagyott. Alig értem fel a szobámba, hogy ne mindenki előtt
sírjak.
Hülyének érzem magam, amiért ezeket leírom neked. Szegény én! Niall,
sajnálom, ha épp ezt olvasod. Sajnálom, hogy a nyomorult életemmel vesztegetem
az időd, de semmi más nem jutott eszembe, amit leírhattam volna.”
Niallt dühítette a gondolat; Ki
tehette ezt vele? Miért gondolja, hogy senki sem törődik vele? Márpedig ő törődik
vele! Érdekli a lány, és a múltja. Talán furcsa, hogy Niall ennyire érdeklődik a lány iránt, pedig még sosem találkozott vele. De Charlie egy bátor, gyönyörű
lány, aki sokkal jobbat érdemel annál, amit kap. Nem szabadna így élnie.
„Most befejezem, még mielőtt tele írnék több száz oldalt a nyavalygásommal.
Jóéjt Niall, szeretlek
Sok szeretettel
Charlie ♥”
Óvatosan összehajtotta a levelet
és visszacsúsztatta a borítékba. Dühítette, hogy senki nem foglalkozik Charlieval.
Mindenkinek kell valaki, aki törődik vele. Az embereknek szükségük van a
törődésre. Főleg egy ilyen szomorú lánynak, amilyen Charlie.
Felállt a turnébuszbeli helyéről
és a laptopját kereste. A kanapén volt pont Liam mellett, aki ismét őt
figyelte.
– Mi van? –
kérdezte kissé idegesen.
Liam vállat vont és továbbra is
nézte őt. Úgy nézett rá, mintha mindent tudna. Talán Liam már tudja? Talán…
Figyelmen kívül hagyta ezt és visszatért a helyére. Próbált nem érzelmeket
mutatni. Még csak az hiányozna, ha Liam tényleg rájönne. Az még túl korai. Azt
kívánta, bár Liam ne ütné bele az orrát mindenbe.
Előkereste a fülhallgatóját, és
hamarosan meg is hallgatta az említett dalt Charlie levelével a kezében. A dal
és a levél hatására Niall érezte, ahogy arcán kövér könnycseppek gördültek
le.
Charlieért…
– Niall,
megérkeztünk! – szólt oda Zayn.
S ő akkor vette észre, hogy a
buszon rajta kívül nincs már senki. Gyorsan lecsukta a laptopot. Könnyei szabad
utat nyertek abban a pillanatban, majd letörölte őket ruhája ujjával.
– Jövök –
szólt vissza.
De előtte még magához szorította
a leveleket. Közel a szívéhez. Szemei újra könnyel teltek meg, de tudta, sosem
fogja már elereszteni ezeket…
Ahw! Ez a rész nagyon nagyon nagyon jó volt :) Jeszusom ez annyira kedves történet és annyira kíváncsi vagyok hogy valyon mi van Charlieval és hogy találkoznak-e Niallel ÉLŐBEN :)
VálaszTörlésUI: Hogy tudtad most abba hagyni te kínzol minket ?!
Pusy :)
Jajj! Nagyon örülök!:D és annak is, hogy kicsit kínozhatlak:D Még így is hosszabb, mint a többi rész, úgyhogy:DD
Törlés~xx
Hát... Ez a rész...valami fantasztikus lett. :')
VálaszTörlésHihetetlen, hogy mennyire beleélem magam. És sírtam... Annyira megható ez az egész. Ahogy Niall minden bekezdés/levél után magában mondogatja,hogy tudatni akarja Charlie-val, hogy igenis olvasta a levelet. És a vége... Nagyon imádom...<3
"Azt gondolod mindig minden rendben lesz, és nem történhet semmi rossz, de akkor jön valami. Valami, ami mindent megváltoztat."
ez nagyon tetszik. Annyira igaz.
Előre félek a végétől. De tényleg. Majdnem minden részt végig sírtam. Mi lesz velem az utolsó levélnél? :(
De előtte még magához szorította a leveleket. Közel a szívéhez. Szemei újra könnyel teltek meg, de tudta, sosem fogja már elereszteni ezeket…
Szerintem itt szakadt el a cérna... :')
Nagyon imádom. <3 Így tovább. <3 ^^ Xxx (:
Jajj!:D fantasztikus:D Szeretem, ha sírtok. Nem. Imádom, ha sírtok:D
TörlésIgaz, váratlan és kegyetlen tud lenni... Ezért olyan fontos. Hogy mindenki figyeljen oda, és élvezze, amíg lehet, mert egy nap talán késő lesz.
Már én is kezdek félni az utolsó levéltől:((
Imádlak!!xx
:DD
Szia.
VálaszTörlésKezdek erősödni, már nem sírtam, talán azért mert magamat sajnálom most....
Visszatérve a történetre, eszméletlen jó lett ismét.
Nagyon elszomorított ez a rész, sajnálom ami Charlieval történt, valószínű mindenki meghalt a családjában, Ő most egyedül van, ráadásul még Ruby is elment, ez igazságtalanság.
Mindig azt hiszi, hogy terhelő az amit leír mások számára, de ez nem így van Niall nagyon együtt tud vele érezni ami csodás. Ez a történet még jobban megszerettette velem Niallt.
Nagyon várom a következőt. Ja igen a dal is nagyon nagyon illett ide.
xx
Te jó ég! Mi történt? Majd meséld el!
TörlésMindig azt hiszi, mert senki nem figyel rá igazán. Nincs senkije, aki meghallgatná. Talán nem is tudna ezekről beszélni, mert annyira szomorú.
Jajj, nagyon örülök, hogy még jobban megszeretted. Sőt felszólítok mindenkit, hogy imádja őt! Megérdemli!!
(Az a dal nagyon jó. Ezerszer meghallgattam ma délután:D)
~xx
Annyira jól megtudod fogalmazni az összes levelet, remélem a végén találkoznak majd valahogy. Csak így tovább. *-* ♥ xx
VálaszTörlésKöszönöm!!:DD Azt még nem tudom én sem:D
Törlés~xx
Drága Annie!
VálaszTörlésA legelső gondolat ami eszembe jutott miután elolvastam, az az érzelmi kötődés. Niall egyre jobban kötődik, ragaszkodik Charlie-hoz, és bár sosem találkozott, sosem beszélt vele, a levelek útján valamilyen különleges kötelék alakul ki köztük. Nekem ez annyira tetszik.
Rejtélyes a lány sorsa, nagyon is. Borzalmas, hogy ennyire egyedül van, főleg mióta Ruby is elment az intézetből. Nem is tudom átérezni a magányát, azt az érzést, amikor egyedül vagy a világon és nincs kihez bújnod, nincs aki megöleljen, aki mondjon néhány kedves szót.
Tetszik Liam viselkedése, biztosan sejt valamit, még ha nem mondja akkor is. Remélem ő lesz az első, aki mindezt megtudja. Nem azért, mert ő az kedvencem, csak ha már így szóba került többször is a neve.
A zene valóban illett ide, nagyon passzolt ehhez a részhez. És a gif-et a két srácról imádtam! :)
Nagyon vártam az új részt, és nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szép lett. Érzelem dús.
puszillak, Cami
Köszönöm!!
TörlésAnnyira jó olvasni:D Tényleg nagyon magányos. Nekem is mindig van kinek magyaráznom. Sosem voltam még olyan együl, mint ő. Szóval ebben az értelemben biztosan nem.
Liam itt kotnyeles, és kicsit vicces is, mert beleüti az orrát ezekbe a dolgokba:DD Szerintem ez kicsit vicces is, de mindenképpen figyelmes. (Niall szemszögéből pedig kicsit idegesítő:D)
A gifet később tettem bele gyorsan. Jó. 20 másodperccel az első megosztás után:D De szerintem épp ide illik. Leszámítva azt, hogy Niall most egy kicsit haragszik rá, hiszen kíváncsiskodik utána:D
én meg nem győzöm köszönni! Köszönöm!:D
~xx
Húúúúha! Első sorban, örülök, hogy ilyen hosszúra sikeredett.
VálaszTörlésAnnyira tökéletes ez az egész. (Tudom, párszor már elmondtam, de hiáby ismételgetem, ez nem fog változni.)Az írásmódot hibátlan. A helyesírásod hibátlan. A levél hibátlan. A történet hibátlan.
Imádom! Kíváncsian várom a folytatást, és, hogy mi is történt Charlie-val. Remélem vidám befejezésű lesz, mégis az előérzetem nem ezt sugallja. :/ Remélem tévedek! xx
Puszi, ~É.M.
Awwwwwww! Köszönöm:D Most annyi mindent felsoroltál, hogy ennél csak valami nagy irodalmár tudná jobban kivesézni, milyen részei vannak (és azoknak nem tetszene). Nagyon örülök, ha minden ennyire tetszik benne!:D
TörlésHihetetlenül boldoggá tesztek minden alkalommal, mikor írtok:D
~xx
A blog eddigi összes részét imádtam, de ez más lett. Ez sokkal érzelmesebb és itt a gép előtt ülve én is a sírás határán álltam. Nagyon jó rész lett, a szomorúsága ellenére is.
VálaszTörlésSokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lesz a folytatás, de ebben a blogban most valahogy nem tudom kitalálni. Pedig általában mindig sejtem, hogy mik lesznek a következő részekben, de ez itt nem működik. Ezért is olyan különleges. Mert nem tudjuk előre, hogy mikor mi fog történni.
Ez egy rettenetesen érzelmes történet és nagyon szép, annak ellenére, hogy szomorú.
Első számú kedvencem a blogod, mivel még nem láttam ilyet és ez egy egyáltalán nem sablonos történet, mint amilyeneket eddig láttam.
Csak így tovább, mert rettenetesen tehetséges vagy és a történet sem semmi, szóval hajrá és izgatottan várom a következő részt, amit remélem hamarosan meghozol :)
xxx. Szinti
Ui.: Gyönyörű a szám. Nagyon szép dal :)
Örülök, hogy tetszik. Sírdogáljatok csak, az itt a lényeg. Komolyan. ezt annyiszor leírom, hogy ennek kéne lenni a fejléc szövegnek. Valahova ki kéne írnom mottónak:DD De tényleg. Örülök minden sornak, a gondolatoknak. Hihetetlen.
TörlésMár szavakat sem találok. Jaj, de boldog vagyok, hogy már többen is írtátok, hogy a történet kiszámíthatatlan, meg érzelmes, nem sablon. Szerintem ez nagyon jó, és csak ujjongani tudok, ha ilyen.
~xx
Szia :)
VálaszTörlésAnnyira édes Niall,ahogy a leveleket ilyen hűen őrzi,és valóban érdekli őt ez a lány. Olyan életszerűen írod,hogy úgy érzem,Niall a valóságban is ilyen.:) Ezzel a résszel is bőgésre késztettél,fenomenálisan leírtad. Niall meddig fogja titokban tartani ezt a dolgot? Mivel Liam láthatólag valamit sejt,másrészt, legjobb barátok,ezen kívül pedig szerintem Liam biztos nem röhögné ki őt...mert Liam olyan érzékeny kis cuki fiú :) Elgondolkodtat a blogod,rengeteget töröm a fejem,vajon tényleg mi történt szegény Charlie-val . Imádom ezeket a szomorú részeket,mert gyönyörűen le tudod írni,milyen fájdalmat érezhet. Remélem azért,lesznek benne kevéssé boldogtalan momentumok is,persze ez így is tökéletes,csak jó volna,ha mosolyogna Charlie,vagy csak nem sírna.
Várom,hogy a nyolcadik levélben hogyan varázsolsz el minket,olvasókat.
Puszi ^^
Szia,
TörlésAzt hiszem egy kicsit én is elhiszem magamnak. Vagyis... nem tudom. Ilyen volt. Biztos vagyok benne. Nem tudom, hogy milyen. (nem tudok már semmit)
Szerintem sem röhögné ki, de azt hiszem ő elég logikusan gondolkodna erről. Szerintem nem írom le, hogy mit gondolok, mit tenne. (lehet, hogy később spoiler lenne belőle, attól pedig tartózkodom) Az a lényeg, hogy Niall most egyedül akar ezzel szembe nézni egy ideig. Szerintem ez egy kicsit logikus. Elbújnék én is a levelekkel az biztos:D
~xx
Na megint szia:DDD
VálaszTörlésBocsánat, hogy az előzőhöz nem írtam.. csak most olvastam el ezt is meg a hatodikat is..:DD:ss
Na mindegy.
Nagyon, de tényleg nagyon szuper lett ez is mint mind a többi!
Egyem meg Niallt, azért mert így aggódik Charliért.
Nagyon édes.
Rubyról mindig is azt gondoltam, hogy egy olyan kislány aki szeplős barna hajú, gyönyörű hatalmas barna szemű kislány..
De ez mind a külső tulajdonságai.
Nagyon sok belső tulajdonsága van.. a szeretett, az aggódás nála is megjelenik.
Írtó cuki..
Na jóó nem fosom itt tovább a szót..
Siess a következővel!
Demetria!<3
Szia!! Örülök, hogy írtál:D Nem baj ám, több szó, több öröm:D
TörlésAzért ne együk meg szegény Niallt!! O_O Biztos édes, de még szükségem van rá!:D
Lerövidítve a dolgokat, örülök, hogy tetszik!
~xx
Kedves , Annie Sawyer ' nagyon szeretem az irásod. Többször is bekönnyeztem Charlie levelein o_O<3 . Nagyon -nagyon nem szeretném ha abbahagynàd , lehet hogy ezt màr nem fogod elolvasni mert lehet hogy egyszerűen csa nem érdelel vagy nemtudom . De ha mégis olvasod akkor kérlek írd meg a többi részt is mert érzem hogy van hozzà nem is kevés tehetséged !! Én ezeket a szavakat bàtorításnak küldöm mert lehet hogy elment a kedved az iràstól valami okbòl kifolyólag.Szoval még annyi hogy ha ezt olvasod kérlek irj vissza hogy tudjam elolvastad. Sok sikert a folytatáshoz!<3
VálaszTörlésSzia,
TörlésNagyon örülök, ha tetszik. Sokat jelent, tényleg. Azt nem tudom, hol olvastad, hogy abba hagynám, vagy nem tudom. Igen ritkán jönnek a részek, és ennek oka is van, de NEM. Nem fogom abba hagyni, szóval nyugodj meg.
Nem tudom, honnan vetted, hogy nem érdekel. Igenis érdekel, és köszönöm, hogy írtál! Mindig minden egyes levelet megnézek, amit csak tudok és válaszolok is rájuk. Nem csak hogy érdekel, de még direkt figyelem is, hátha!:DD Szóval köszönöm, nem hagyom abba. Sőt. Ma jön az új levél, ahogy a csoportban is ígértem.
~xx
Jaj nagyon örülök!!Én vagyok a "bellai viru" csak nevet vàltoztattam. Amúgy onnan szedtem hogy màr régóta nem irtàl és hajlamos vagyok összekuszàlni a doolgokat.;)
VálaszTörlés