2013. június 27., csütörtök

Eight letters to Niall


Sziasztok édeseim, 
Ígéretemhez híven, ma meghoztam az új levelet. Csak emiatt az ígéret miatt vagyok most itt.:D Szóval, köszönöm a sok kommentet, pipát és hogy folyamatosan érdeklődtök a csoportban is a levelek felől. Nagyon örülök, ha tetszik. Volt egy nagyon kedves komment. Ha esetleg az írója nem látta volna, válaszoltam is rá. Szeretném tisztázni itt és most, hogy nem szeretném abbahagyni a leveleket! Ha valahol erre utaló jelet adtam, akkor ne vegyétek komolyan. Ritkán hozom ez igaz, de oka van. Szóval ne féljetek!:D Továbbá tudnotok kell, hogy mindenki véleménye fontos, és számít! Mindet elolvasom és válaszolok. Mindig. Szóval ne féljetek megírni, mert engem érdekel a mondandótok, és örülök neki, ha írtok! 
Szeretlek Titeket!!! xx
Annie

Továbbra is lépjetek be a csoportba, ha érdekelnek a frissek: [CSOPORT]
Szeretném, ha továbbra is követnétek, bloglovin' segítségével: [BLOGLOVIN']

×××

Niall nem tudott aludni. 

Szerette volna már elolvasni a többi levelet. Nem tudta őket akkor, amikor érkeztek, és tudni, hogy a lány abbahagyta az írást… az ok nem lehetett jó dolog. Nem akarta, hogy sírjon. Nem akarta, hogy Charlie rosszul érezze magát. 

Úgy érezte elárulta a lányt azzal, hogy nem olvasta el időben a leveleket. Megígérte, Charlienak… ha nem is szóban, csak fejben. A saját fejében eldöntötte, hogy egy nap rá fog találni. Szerette volna. De addig is meg akarta tartani a titkot. Senki sem tudta, hogy olvassa ezeket a leveleket, és ez így is van rendjén. De mit tegyen? Hogy találhatna rá a lányra? Nem tehetett semmit sem. 

Szóval helyette inkább, csak feküdt a hotel szobában és nézte a holdtól ezüstös fényben úszó eget, mely bársony takaróként fedte az éjszakában békésen nyugvó földet. Nem voltak csillagok aznap, csak a hold, és fénye, mely beragyogta azt a komor éjszakát. 

Elméjében kegyetlenül cikáztak a gondolatok. Bűntudat és aggodalom. Bűntudat, mert cserbenhagyta Charliet, amikor szüksége lett volna rá. Nem olvasta el a leveleket, és ez ki tudja mihez vezethetett. Aggodalom, mert aggódott Charliért. Volt egy rossz érzése azzal kapcsolatban; Miért is hagyott fel a levelek írásával a lány. Az érzések sokasága marcangolta belülről és egy kérdés visszhangzott a fejében; Olvassa tovább a leveleket, vagy ne? Talán jobb lett volna abbahagyni, és nem gondolni rá többé. 

Ez volt az első alkalom az életében, hogy közelebb akart tudni magához valakit, akivel még sosem találkozott azelőtt. Tényleg meg akarja tanulni, szeretni őt? 

A lány szereti, nem igaz? Volt benne valami, ami megváltoztatott valamit Niallben. Mindig azt gondolta, hogy a lányok, akik szeretik, csak azért szeretik, mert „cuki” és a One Direction menő. Egészen addig a pillanatig, amíg Charlie leveleit nem kezdte olvasni. Volt benne valami, ami miatt Niall úgy érezte ezt olyan valaki írja, aki tényleg, igazán szereti. Nem azért, mert a One Direction énekese, és gitározik. Hanem azért, mert ő az… Niall. Csak Niall, a fiú Írországból, aki szeret sokat enni és aludni. Akinek vannak rossz pillanatai is, és sok vidám perce. Nem azt a média által kicsipkézett, tökéletesre púderozott, bálványt. 

Persze ez butaság. Honnan tudhatta volna Charlie, hogy Niall milyen valójában? Mégis, olyan önzetlenül tudta szeretni. Vajon tényleg szerette? Tényleg úgy érzett, ahogy a levelek mutatták? 

Igazság szerint a gondolattól, hogy Charlie tényleg beleszeretett és nem úgy, ahogy a többi lány, hanem igazán bűntudatot idézett elő Niallben. Bűnös volt azért, hogy tönkretette ezzel a lányt. Mégis min gondolkodik ennyit? Persze, hogy tovább olvassa a leveleket! Tartozik neki ennyivel! A lánynak, akit szenvedésbe taszított puszta létezésével. 

Halkan kimászott az ágyból, és kiszedte a leveleket az éjjeliszekrényből. Nem kellett felkapcsolnia a villanyt, elhúzva hagyta a függönyt és a hold fénye éppen annyira megvilágította a lapot, hogy még el tudta olvasni az írást. 

Kedves Niall, 

Nyár van! 

Tudod mit? Ma boldognak érzem magam, de nem úgy, mint máskor. Most úgy érzem táncolni akarok, énekelni, sírni és körbe-körbe rohangálni, mindenkit alaposan képen törölni, akit titokban utálok. Egytől egyig. Ne gondold, hogy fura vagyok. Mindenki érzett már így azelőtt nem? 

Vagy ez csak egy rajongói dolog…” 

Niall elmosolyodott. Charlie ezúttal rettentő hiperaktívnak tűnt, akárcsak a többi rajongó. Sikítanak, elájulnak és teljesen megőrülnek, mikor ők megjelennek valahol. 

Alice és én sétálni vittük ma a kutyáját a rétre, közel a házhoz. Ez a legédesebb dolog a világon! Utánad. Na jó, már megint őrült vagyok… 

Szóval ez egy fekete labrador kölyök, Carlynak hívják. Sosem volt kutyám azelőtt, mikor nyolc éves voltam apám vett nekem egy macskát, de az egészen más volt. 

Tinkerbellnek neveztem. 

Most ahogy ezen gondolkodom, sehogy sem jut eszembe, mi lett azzal a macskával. Néhány hónappal a baleset előtt kaptam” 

Ez volt az első alkalom, hogy Charlie beszélt egy balesetről. Niall meglepődött. Vajon a lány elmeséli neki valaha, mi történt? Talán egy későbbi levélben. 

Emlékszem a napra, mikor apa hazahozta Tinkerbellt. Fogott egy nagy karton dobozt, becsomagolta, – figyelembe véve azt is, hogy ő volt a legszervezetlenebb ember a földön – és lila masnival kötözte be. A szobámban rajzoltam. Csak kopogott az ajtón, aztán elfutott onnan messzire. Mikor kinyitottam, teljesen sokkot kaptam, annyira boldog voltam! Talán az volt életem legboldogabb napja. 

Hiányzik Tinkerbell. Ahogy nyávogott, hízelgett, körmeivel tépte a szőnyeget, és a kanapé karját hasogatta. Az újságokat apró cafatokra tépte, és szerette a tejet. Annyira jó macska volt. Mindenkit szeretett. 

Néha kíváncsi vagyok, mi történhetett vele. Gondolom egy menhelyre került, vagy ilyesmi. Soha senki nem mondta el. Azt hiszem, jó lenne tudni, mi lett vele végül is, tudod? 

Vagy talán mégsem… Dr. Mckenzie mondta, hogy talán jobb nem tudni, mi lett vele. Talán jobb, ha sosem jövök rá, lehet, hogy csak még rosszabbá tenne mindent.” 

Rosszabbá? Mi történhetett, amit rosszabbá tudna tenni? 

Kérdések úsztak be Niall elméjébe, megzavarva őt az olvasásban. Egyre kíváncsibban akarta tudni. Tudni akarta az igazat. Ismerni akarta Charlie életét az összes apró részlettel együtt, de tudta, hogy ez lehetetlen. Huszonegy levél nem elegendő ahhoz, hogy mindent megtudjon erről az elhagyatott, szenvedő lányról, akinek szeretetre van szüksége. Bár meg tudná ezt adni neki… 

Miért beszélek egy macskáról? 

Ostoba vagyok… igazi ostoba. Az egyetlen dolog, amiben jó vagyok az a rajzolás, a rajztanárom többször is rám szólt már, hogy ne rajzoljak a munkáimba One directionnel kapcsolatos motívumokat, mint répát, teknőst meg ilyesmit, de sosem hallgatok rá. Egyszer a ’Vas Happenin’ feliratot rajzoltam a lap tetejére, kis híján az őrületbe kergettem ezzel. Alice szerint vicces volt.” 

Niall ismét elmosolyodott. Az apró dolgok mindig megmosolyogtatták. Senki sem tudhatta igazán, mennyire szereti a rajongóit, csak ő. Mindig sikerül boldoggá tenniük, még a legsötétebb pillanatban is mosolyt csaltak az arcára. 

A múltkor be akartam festeni a hajamat, de Linda nem engedte, ez annyira igazságtalan. Minden gyerek az én koromban, befesti a haját. Alicenek például kék csíkok vannak benne, miért vagyok én ennyire más? 

Azt kívánom, bár normális lennék! Egy normális gyerek, szülőkkel és otthonnal, aki érvel, hogy fél órával tovább maradhasson el a barátaival, és befesthesse a haját. De most… egyszerűen annyira más vagyok. Amikor egy normális család tagja voltam, utáltam az egészet. Önző voltam, és most szeretném jól fenéken billenteni az akkori énem, hogy jöjjön rá, mennyire szerencsés és használja ki azt az időt, amit a családjával tölthet, mert egy nap már nem biztos, hogy vele lesznek. Egy idegesítő drámakirálynő; Így jellemezni múltbéli önmagam. 

Ha tehetném, visszamennék az időben és mindent megváltoztatnék. Megmondanám magamnak, hogy egy reménytelen ostoba, hisztis liba vagyok. Talán az kicsit észhez térítene. Habár semmin nem változtatna, legalább nem lenne bennem ez a rossz érzés, hogy nem becsültem meg őket eléggé, amikor még alkalmam volt rá. Panaszkodtam, mint egy kölyök, pedig nem volt okom. Hisztiztem a családi fotózások alkalmával, a nyaralásokkor és nem szerettem a közös programokat. Már annyira bánom az egészet. Megváltoztam! Bár visszakaphatnám őket! 

Azt hiszem az egyetlen, amit tehetek; túllépni ezen az egészen. 

Az emberek is folyamatosan azt mondogatják nekem, „Túl kell tenned magad ezen”. Annyiszor mondták már, de ez nem ilyen egyszerű. Képtelenek megérteni milyen az, mikor a szíved egy darabja szakad ki a helyéről, egy részed és ez az űr minden nappal csak nagyobb és nagyobb lesz. 

Senki sem érti meg. Csak mondják a szövegeiket, mintha mindent tudnának az életről, miközben sosem történt velük ilyesmi. Honnan tudnák hát, milyen érzés ez? Hogyan lehetne ezen olyan egyszerűen túllépni? Hogyan adhatnak tanácsot ők nekem, mikor fogalmuk sincs erről az egészről?
Most mennem kell, Niall. Linda már megint üvölt velem valamiért. 

Sok szeretettel
Charlie ♥” 

Niall a többi levélre gondolt. El akarta olvasni azokat is, amik még hátra voltak. Hátha a történet többi darabkáját is megkapja. A levél csak még kíváncsibbá tette, ösztönözte, hogy folytassa az olvasást. A fáradtság azonban eluralkodott rajta, és képtelen volt felbontani a következőt. Behúzta a sötétítőt, és visszafeküdt. 

„Holnap” – gondolta, majd az álomvilág indái magukkal rángatták őt egy sokkal nyugodtabb világba. 

Majd holnap folytatja az olvasást, de most édes álomba merül, hogy holnap újult erővel olvashassa a Charlie által írt sorokat. 

24 megjegyzés:

  1. és megint... hihetetlen.. nagyon édes lett.. a cicaaa:33 meg a rajzok is... valami fantasztikus! baleset.. nos valami baleset történt.. de mi? nekem is ezek a kérdések kavarognak a fejembe; pl.: miért csak 21 levél van, mi történt Chalie-val... nagyon sok kérdés.. de egyet tudok mondani, hogy.. SIESS A KÖVIVEL<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök!! baleset.. valami történt. Charlie pedig magára maradt.. De miért, hogyan? Miért hagyta abba az írást? Ki tudja mikor kapunk választ?!:DD
      Igyekszem:D
      ~xx

      Törlés
  2. Mostanában lelki roncs vagyok, ezért lehet az, hogy ezen a levélen bőgtem. Pedig olyan boldogan indult. Charlie boldog volt. Én pedig sírtam.
    "Tudod mit? Ma boldognak érzem magam, de nem úgy, mint máskor. Most úgy érzem táncolni akarok, énekelni, sírni és körbe-körbe rohangálni, mindenkit alaposan képen törölni, akit titokban utálok. Egytől egyig."
    Az az érzésem, hogy én teljesen jól ellennék Charlie-val.:D Annyira hasonlít rám. Minden levél után azt gondolom, hogy ő én. :D
    Nagyon tetszik (mégmindig) a fogalmazásod... A történet pedig, annyira magával ragad. Alig vártam már ezt a levelet. Amikor kitetted egyből olvastam is. :D Olvastatja magát a történet. Nagyon tetszik. ^^
    Így tovább. (: Imádom a blogod.♥♥♥ ^^ Xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, csak szomorú ne legyél!! Nevess és örülj! ♥
      A napokban egy közvélemény kutatás bebizonyította, hogy Charlie az az ember, akivel legtöbben azonosulni tudtok. Szerintem jó lenne összeereszteni titeket, nagyon jó kis banda lenne belőle:D
      Köszönöm!!♥ Nagyon örülök, ha tetszik. Továbbra is örömtáncot járok:D De tényleg. Viccen kívül:D
      ~xx

      Törlés
    2. Szia! (: Díj nálam ^^<3 http://notjustsummerlove.blogspot.hu/p/dijak.html

      Törlés
  3. Huh, szóval. Mint mondtam Charlie levele kezdetén sírni kezdtem... annyira megható volt, hogy boldog akar lennei, olyan lenni mint mindenki más...elkezdte mesélni a régi emlékeket a cicát, és innentől kezdve szomorú hangulatba csapott át a levél.
    Már tűkön ülve várom, hogy kiderüljön mi történt a családjával, mindig csak morzsákat kapunk de nekem ez nem elég, legszívesebben egyszerre elolvasnám az egészet. Én Niall helyében órák alatt elolvastam volna a 21 levelet. Na jó lehet ez csak az én hülyeségem.
    Olyan szomorú az is, hogy magát ostorozza azért, amiért nem becsülte meg a családját, de ha belegondolunk mindenki volt ilyen egyszer, voltak olyan időszakaink mikor mindenki bekaphatta... valaki rájön magától, hogy nem ez a helyes út, de sajnos valaki csak akkor jön rá milyen fontos volt a család mikor elveszíti őket. Sajnos Charlienak így kellett észhez térnie és nagyon fájdalmas. :(
    Nagyon várom a következő levelet.
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem Niall is szívesen elolvasta volna egyszerre az egészet, de neki nincs erre ideje, mert folyamatosan interjúkat adnak, találkoznak a rajongókkal és koncerteket adnak. Szóval nagyon kevés ideje marad, akkor is fáradt. Így is van, amikor kettőt olvas egyszerre:DD
      Ez a családos dolog valami olyan, amin keresztülmegy a legtöbb ember. Nyilvánvalónak gondolják, hogy ott a család, és idegesítőnek látják őket. Mindaddig, amíg valami rá nem döbbenti őket, hogy ez nem olyan természetes, amilyennek tűnik. Nagyon sok gyereknek ugyanis nem jutott család.
      ~xx

      Törlés
  4. Ha nincs mellettem barátnőm, tuti sírok a levélen. Ez egyszerűen...na jó, kit áltatok? A legjobb Niall-es blog amit valaha olvastam.. ♥
    Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan végződik, mi történt Charlie-val... és amit eddig gondolok magamban, még mindig ebben hiszek.. de már más elképzelésem is lett, hogy hogyan fog véget érni a sztori..
    Az lenne a legjobb, ha egyik se jönne be, és meglepnél a végére.

    U.I.: Tényleg, te már tudod, hogy mi lesz a vége? :)

    U.u.I.: Nagyon várom a következőt. *-*

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legjobb?:D Nagyon örülök akkor:D
      Lehet, hogy pont emiatt a titokzatosság miatt tetszik. Szóval továbbra sem árulok el titkokat:D Remélem meglepő lesz. Bár igazából - ezzel megválaszolva a kérdésedet - még én sem tudom.
      ~xx

      Törlés
  5. Annyira, de annyira imádom amit írsz!
    Rettentő aranyos Niall viselkedése, és szívhez szorító Charlie élete.
    Nagyon kíváncsi vagyok, mi is történt vele?! Baleset.. De milyen baleset? Autó, repülő? Vagy csak egy sima átkelés az úton? Ahjj megőrít a kíváncsiság...
    Tökéletes ez az egész! Remélem minél hamarabb hozod a következőt! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira, de annyira örülök! Tényleg.:D
      Niall a szememben édes, teljesen aranyos. Szóval nem tudom, mihez kezdenék, ha kiderülne, hogy nem ilyen. Biztos hetekig nem beszélnék senkivel, és bezárkóznék:DD
      Örülök a kíváncsiságodnak. Ez jobbá teszi a leveleket is:D Minél kíváncsibban várod, annál jobb lesz:D
      Megteszem, amit tudok, sietek, ahogy lehet:)
      ~xx

      Törlés
  6. Szia:)
    Az az igazság, hogy a történet alapja már megfogott, kíváncsian kezdtem olvasni.
    Őszintén szólva, amikor elolvastam a Facts menüt, picit lelombozódtam.. de rákerestem a másik blogra is, beleolvastam, és látom, hogy ez nem a nyers fordítás, Te is kitettél magadért!
    Nagyon szépen fogalmazol, a mondatok rendben vannak, és hibátlan a helyesírásod is (ami szerintem egy írónál alap).
    Ha mondjuk, először a másikat ismerem, talán nem is kezdtem volna bele a blogod olvasásába (egyébként ez hiba lett volna), mert minden fordítás, amit eddig olvastam, sok értelmetlen, "fura" mondatot tartalmazott, nem is adta át úgy a történetet. Viszont amit Te írtál, az talán még az eredetinél is jobban megfogott.
    Csak gratulálni tudok, szép munka, várjuk a folytatást!:) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm.
      Pontosan ez az, amiért nincs kint hatalmas piros betűkkel az oldalsávban, hogy fordítás. Lényegében nem is akartam, hogy az legyen, csak aztán megfogott a sztorija.
      A helyesírásommal kapcsolatban; én ebben nem lennék olyan biztos:D de örülök, ha így látod:D
      Az a baj, hogy a fordítások már hátránnyal indulnak a sok rossz fordító miatt. Ez nem is igazán fordítás. Általában úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, csak a sztori ugyan az, ha meg nem másítom valahol:D Örülök, hogy ezzel találkoztál először, boldoggá tesz, ha talán még az eredetinél is jobban tetszett. Köszönöm!
      ~xx

      Törlés
  7. Niall gondolatai nagyon érzelmesek voltak. Minden egyes levél elolvasása után rádöbbenek, hogy ez a srác már mennyire kötődik a lányhoz. Furcsa helyzet az övék, hiszen Niall csak levelek útján ismeri Charlie-t, ő pedig csupán úgy látja a fiút, mint mindenki más.

    Jó, hogy mindig újabb részletek derülnek ki Charlie-val kapcsolatban. Tudni lehetett, hogy valamiféle tragédia folytán került árvaházba (legalábbis én így látom), valószínűleg így veszítette el a szüleit. Annyi komoly gondolatot hordoznak ezek a sorok.

    "Senki sem érti meg. Csak mondják a szövegeiket, mintha mindent tudnának az életről, miközben sosem történt velük ilyesmi. Honnan tudnák hát, milyen érzés ez? Hogyan lehetne ezen olyan egyszerűen túllépni? Hogyan adhatnak tanácsot ők nekem, mikor fogalmuk sincs erről az egészről?"

    Ez is annyira igaz.

    Nagyon nagyon jó lett, már nagyon kíváncsi vagyok mi következik ezután.

    puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ő kapcsolatuk az a tipikus lehetetlenség. Hiszen Niall semmit sem tud, Charlie pedig csak épp annyit. Szóval nem is ismerik egymást, de örülnének a másik közelségének.
      A gondolat igen... Mindenkinek van valami az életében, ami miatt átérezheti ezt a gondolatot.
      Sietek... Próbálok!:D
      ~xx

      Törlés
  8. Szia!Benne lennél egy blogcserében?:)
    Ha igen itt a blogom, és kérlek itt jelezz vissza!:http://shesnotafraidyeah.blogspot.hu/
    Előre is köszönöm! x

    VálaszTörlés
  9. nagyon szeretem a blogodat.:) tegnap találtam rá és fel sem áltam mellöle. indig vártam ugy ujjabb kis infot amit megtudhatunk Charlie-rol :) Annyira jo :) és csak egy tanácsot szeretnék adni szerintem sokkal jobb lenne ha néha irnál niall szemszögéből nem csak ugy mint egy külső szemlélő. :) nem akarok beleszolni hogy hogyan irsz mert ez a te döntésed és csak hogy tudd igy is ugyis imádom a blogodat csak az szerintem egy plus lenne. :)) nagyon várom a kövit,remélem hamarossan hozod:)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy szereted, remélem ki is tartasz a végéig. Van még addig pár levél és rengeteg idő:)
      Niall szemszögéből sosem fogok írni. Ez azért van, mert nem vagyok ő. Nem tudok azonosulni vele. Nem is akarok. Ő nem egy olyan személy, akit én találtam ki, és amíg a szükség úgy nem hozza, hogy a történet megértésének szempontjából szükséges legyen, nem fogok az ő szemszögéből írni. Az ő érzéseit és gondolatait a mesélő pontosan úgy világítja meg, ahogyan azt ő is el tudná mondani. Ennél többet ő sem tudna mesélni ezekről az érzésekről. Amúgy is kicsit össze van zavarodva.
      Köszönöm, hogy írtál! Köszönöm a tanácsot is, de szerintem ezt nem tudom megfogadni:)
      ~xx

      Törlés
  10. http://whoiambecauseidontknow.blogspot.hu/p/dijak.html
    Meglepi :)

    VálaszTörlés