2013. május 24., péntek

Five letters to Niall


Drága életeim, 

Miattatok megéri írnom! Ennyi kedves visszajelzést álmomban sem reméltem. Köszönöm mindenkinek, aki kommentelt, pipált és felkeresett a facebookon. Felbecsülhetetlen... komolyan. Nagyon sokat jelent. Továbbá köszönöm a szavazatokat is! 53 szavazat érkezett, amire nem is számítottam, te jó ég! Idő közben 60-an lettünk, és ezt is nagyon köszönöm! A statisztika egyre emelkedik minden feltett levél után. Nagyon örülök neki, hogy ilyen érdeklődést mutattok! Ez bámulatos. Köszönöm! 

Ez a levél, a téma és az egész ötlet egy irodalom órán született meg, ahol kedves tanárunk - a világ legpörgősebb, legérdekesebb és legszórakoztatóbb egyénisége - ebben a témában tartott nekünk órát. Az ő meglátásai sokban hasonlóak az enyémhez, és most már Charlie is egyet ért!:D A mai levél talán kicsit eltérő az eddigiektől, de remélem továbbra is számíthatok kommentekre, pipákra és feliratkozókra! Szeretlek titeket!xx

Továbbra is javaslom, lépjetek be a csoportba is: [CSOPORT]

×××

Niall és a fiúk újabb szállodába érkeztek, majd az aznapi interjúk után, de még jóval az esti koncert előtt elvonult. Szeretett volna minél hamarabb a levelek végére járni, mert rossz érzése volt Charlieval kapcsolatban. Nem akart semmire se gondolni, csak azt akarta végre megtudni, mi történt a lánnyal. Egyre több kérdés merült fel vele kapcsolatban, és remélte, hogy a többi levélben mindre választ kap. 

Feltépte az ötödik levél borítékát, és kihúzta belőle az újabb könnyáztatta lapot. A papíron látszott, hogy valaki – aki csak Charlie lehetett – telesírta írás közben. Egy pillanatig csak nézett maga elé, mielőtt elkezdte volna az olvasást. Próbált felkészülni a levél tartalmára, ami talán az ő szemébe is könnyeket csalhat. Soha nem értheti meg, min megy keresztül Charlie, hiszen a lány árvaházba került valamiért. Nem elég borzalmas, aminek történnie kellett ehhez? Mindezek után bedugták egy árvaházba. Ez szörnyű! 

„Kedves Niall,
Csak ülök esténként, nézem a falat a sötétben, és a nevedet hajtogatom magamban. Néha nem tudok másra gondolni. Időnként hagyok magamnak időt, hogy rád gondoljak, mert ha nem teszem, semmi másra nem tudnék odafigyelni. Ez nem mindig van így. Nem vagyok azért teljesen őrült, vagy az vagyok? Néha úgy érzem... 

Elgondolkodtam a boldogságról a napokban. Annyira relatív dolog. Soha senki nem lehet igazán boldog, mert belénk van kódolva. Az ember kapzsi teremtmény, és mindig többet és többet akar annál, amije van. 

Letettem már arról, hogy a családom után sóvárogjak, hiszen őket már sosem fogom visszakapni. Rájöttem, hogy nem lehetek boldog, ha mindig olyasmire vágyom, ami nem lehet az enyém. Remélem, érzed ezt a párhuzamot a családom és közötted. Most nagyjából olyan vagy nekem itt legbelül, mint ők. Egy kedves dolog, ami sosem kerül közel hozzám. Ők már nincsenek, és nekem el kell fogadnom ezt, ahogy azt is, hogy közted és köztem az egyetlen kapcsolat ez a levél. Ha elolvasod. 

Attól is félek, hogy valaki örökbe fogadjon, mert ki tudja, milyen emberek lennének azok. Hiszen ki fogad örökbe egy tizenhat évest? Senki. Jobban átgondoltam a fontossági sorrendet, és ahogy egyre idősebb leszek, egyre bölcsebben fogom fel az életet. Tudom, hogy egy nap majd minden megjavul, de ez nem vígasztal, mert most egyedül vagyok és ez nehéz. Értem én, hogy az igazi boldogságért dolgozni kell, de miért egy ilyen fiatal lánynak? Miért van az az igazságtalanság, hogy más gyerekeknek vannak szüleik, tőlünk meg elveszik? Talán van oka. A sors talán olyan okkal vette el őket, amit most még nem érthetek. Hiányoznak.” – Az utolsó szó egy kicsit elmosódott egy könnycsepptől. 

„Rájöttem, hogy az ember életében talán nem is a szülők a legfontosabbak. Ahogy egyre idősebb leszek, rájövök, hogy társ kell. Hiszen az ember társas lény, nem igaz? Kell valaki, aki mindig támogat, és ott van a végén. Boldogsággá teszi az élet minden percét, és megédesíti az utolsókat. Hogy a halál pillanatában azt érezd, volt miért élned! Hogy tudd, valaki boldog volt, mert te voltál neki. 

Sajnos az emberek nem tudják megbecsülni a másik embert. Nem tudják értékelni, ha valaki igazán szereti őket. Mindig nagyobb boldogság után kutakodnak, és ellökik az igazán fontos személyeket maguk mellől. Képtelenek felfogni milyen nagy dolog az, ha valaki szereti őket, s ők maguk is szerethetnek. Vajon rájönnek valaha, milyen bolondok voltak? Egész életükben csak rohantak a pénz után, és nem volt idejük észrevenni a boldogságot.” 

Niall egy pillanatra leállt az olvasással, és elgondolkodott. Charlie mély gondolatai a boldogságról ezúttal meglepték. Eltűnődött rajta, hogy juthatott eszébe mindez, és hogy alakulhatott ki benne ez a vélemény. Egyszerűen túl fiatal volt ő ahhoz, hogy ilyenekre gondoljon. Sokkal érettebb gondolkodású, mint a többi korabeli lány. Talán ezért is bántják őt mindig az iskolában. 

„Az, hogy ezekre mind ilyen hamar rájöttem, az árvaházban töltött éveimnek köszönhető. Elkényeztetett gyerek voltam, aki senkire nem figyelt. Természetes volt, hogy a szüleim mindent alám tesznek, és nekem semmit nem kell tennem. Mindent megkaptam azelőtt, és mikor ennek vége lett, az egy hatalmas csalódás volt. Szörnyen éreztem magam akkoriban. Hisztiztem, és nem akartam elhinni, hogy többet nem vagyok már kis hercegnő.” 

Ahogy az elkeseredett sorokat olvasta, Niall hirtelen ürességet érzett a szívében, amiért ennek a lánynak ennyit kell szenvednie. Azt szerette volna, ha Charlie most azonnal megtudja, hogy ő elolvassa a leveleit, de ez nem történhetett meg. A lány semmilyen címet nem írt a borítékokra. 

„Ma veled álmodtam. Szeretek álmodni, mert olyankor sokszor vagyok közel hozzád. Félek ettől az érzéstől, úgy érzem, őrült vagyok. Olyan dolgot szeretnék, ami nem lehet az enyém. Ez olyan reménytelen, szomorú és őrült dolog. Mikor reggel felkelek és tudom, hogy az álom sosem lehet valóság… Az égető felismerés, hogy én más vagyok, mint a többi ember, hiszen árvaházban élek. Talán még őrült is vagyok. Az vagyok?” 

– Nem vagy az – gondolta hirtelen, és maga is meglepődött ezen. 

„Szerethetsz valakit, akit még sosem láttál? Akivel még sosem találkoztál?” 

Niall felkapta a fejét a levélből erre a kérdésre és ismét elgondolkodott a dolgon. Charlie lehetetlen érzései és a felfogás, amivel fiatal kora ellenére rendelkezett megérintette őt. Próbálta megválaszolni legalább magának a feltett kérdést. Vajon lehetséges ez? Nem tudta, hogy a levelek pontosan milyen érzéseket váltanak ki belőle. Sajnálta is a lányt a rossz sora miatt, ugyanakkor nagyon tetszett neki ez a gondolkodás. Tetszett neki az a kitartás, amivel a lány a leveleket írta. Furcsa módon, még az a csöppet őrült rajongással teli szeretet is, ami a lányban alakult ki iránta. Ami minden levéllel egyre erősebben mutatkozott. Talán, mert a lány érzései idővel komolyabbá váltak. Vagy csak egyre kevésbé félt azokat kimutatni. 

„Néha elgondolkodom rajta, vajon te tényleg olyan vagy-e, amilyennek mutatod magad. Ha nem, túl…  túl jó az álca. Sokszor kívánom, bár tennél már valamit, amitől teljesen kiábrándulok belőled, mert így egyszerűen nem lehet élni. Miért vagy ilyen…” – Az utolsó szót teljesen elmaszatolta egy könnycseppel, de úgy tűnt direkt nem javította ki.  

Az a szó. Mi lehetett az a szó? Vajon meg tudja valaha? Hogy érthette a mondatot, amikor leírta, és miért nem akarta végül ott hagyni a szót? Pozitív vagy negatív jelentésű szó lehetett? Talán valami olyan szó volt, amit jobb nem tudni, ezért visszacsúsztatta a levelet a borítékba. El akart gondolkodni ezen. Ez a levél más volt, mint a többi. Nem értette, hogy miért, egyszerűen csak tudta és kész. 


44 megjegyzés:

  1. Tudom, többet szoktam írni.
    Sírtam.
    Ne haragudj, de ez nem történik meg gyakran, fel kell dolgoznom...

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaj, de imádlak! <3 Ez nagyon jó!
      Köszönöm! xx

      Törlés
    2. Beállok a sorba, egy díj vár nálam! ;-D
      http://1dlightstory.blogspot.hu/p/dijak.html

      Törlés
    3. Köszönöm! kiteszem, amint tudom:D

      Törlés
  2. Na jó, elsem hiszem hogy ennyire jól írsz, és meghatóan, én csak azért nem bőgtem most mert barátom mellettem van...
    Szerintem a hiányzó szó ide: Miért vagy ilyen TÖKÉLETES.
    Az ebmer szívébe lopod magad ezekkel a sorokkal, ahogy Niall szívébe is. Nem tudok többet mondani FASZA vagy! (bocsi a szóért)
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig ezek most elég komoly gondolatok voltak. Féltem, hogy nem való ide... De ha tetszett az kész öröm!:D
      ~xx

      Törlés
  3. Furcsa... pont azokra a kérdésekre adtál nekem választ, amiket már nagyon régóta kerestem. Elgondolkodtatott.
    Minden elismerésem!

    xx A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérdések? Örülök, hogy sikerült megválaszolnom ezeket, de gondolom ezek a kérdések nem a történettel kapcsolatban merültek fel benned, mert azt hiszem ma nem válaszoltam egy ilyenre sem:D Ha jól gondolom, az úgy még örömtelibb. Örülök, ha sikerült elgondolkodtatom!
      Köszönöm!
      ~xx

      Törlés
  4. Wow... Azt se tudom hol kezdjem. :D Minden résznél elmondtam, de most is elfogom... Imádom, ahogy fogalmazol, imádom az alaptörténetet...Imádom az egészet. <3

    "Sajnos az emberek nem tudják megbecsülni a másik embert. Nem tudják értékelni, ha valaki igazán szereti őket." Ez annyira igaz. De közben szomorú is. Nagyon tetszik.

    Nagyon kíváncsivá tettél. Annyi kérdésem lenne. Persze tudom, hogy mindegyikre választ fogok kapni, de az még messzinek tűnik. :D

    Szóval..IMÁDOM. Alig várom a következő részt. Így tovább. <3<3<3 Xxx (: ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, ha tetszik!:D
      Szeretem az ilyen nagy igazságokat. Régebben foglalkoztam is ilyesmivel, hogy ezeket leírjam, mint valami okos ember - azt leszámítva, hogy nem vagyok okos -.

      Remélem tényleg sikerül minden kérdésedre választ adnom. Kicsit aggódom is emiatt, de igyekszem:D
      ~xx

      Törlés
  5. Szia! Pár napja találtam rá a blogodra, de már a prológus teljesen elvarázsolt. Borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtam egy nap elolvasni az egészet, de sajnos volt dolgom.. Most jutottam el idáig, és el kell mondjam, ilyen történettel még nem találkoztam. Pedig, hidd el, rengeteget olvasok/olvastam. Az amid neked van, sok embernek nincsen. Tehetség. Hatalmas tehetség, amit nagyon jól használsz fel! Leírod Charlie érzéseit, és mégis titokzatos vagy. Niall kíváncsisága, hogy miért hagyta abba a lány az írást.... minden tökéletes. Nem sok mindenkinek mondok ilyet, de beleszerettem a blogodba. Nagyon, nagyon jól írsz, és a történetet is egyedi. Ezért plusz pont jár. Szerintem én minden elmondtam, korán van még és képtelen vagyok többet írni.
    Ja, még valami! Van egy blogom, 3 rövid része van.. megtisztalnél azzal, hogy írsz nekem egy kritikát? Persze felkereslek facebookíon, vagy keress fel te engem. :) https://www.facebook.com/eva.lukacs99?ref=tn_tnmn
    Tiszteletben tartom, hogy ez a te blogod, és ide nem linkelem az enyémet!:)

    Puszi, ~É.M. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy rátaláltál, el is olvastad s még jobban, hogy még tetszett is.:D
      Köszönöm a kedves szavakat!
      A figyelmességedet ismételten csak köszönni tudom! Facebookon elküldheted a linked, amint tudok, benézek:)
      ~xx

      Törlés
  6. Fantasztikus vagy! Amikor olvasom egyes részeknél magamat látom!..Ezért szerettem ebbe a blogba!Nem tortahabbal és rózsaszín felhőkkel,érzések vannak benne!Olyan érzések amiket egyszerűen nem lehet megfogalmazni!Imádom x x Siess a következővel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ti vagytok fantasztikusak, hogy olvassátok! Reméltem, hogy néhány ember magára talál. Néha beszélgetek emberekkel. A benyomásaim róluk, és az életükről... Amilyen érzéseket elképzelek nekik, és persze néhány saját. Mind belepakolom.
      Köszönöm!
      ~xx

      Törlés
  7. Gyönyörűen írsz. Úgy, mintha ez az egész itt történne előttem. Olyan kíváncsi vagyok a lányra, mint Niall. Teljesen átérzem, ahogy Niall érdeklődik a levelek, és Charlie élete iránt. Az a rengeteg megválaszolatlan kérdés, és, hogy a sors olyanokat büntet, akik a legkevésbé sem érdemlik meg! Az élet igazságtalan, és ezt a te blogod tükrözi a legjobban. Tetszik, hogy más mint a többi. Ez nem egy tipikus love story, ez a valóság, a valóélet, az igazi emberi érzelmek, és nehézségek, amiken vagy át tud esni az ember, vagy talán sosem. Reménykedem, hogy Charlie az előbbi kategóriába tartozik...
    Eszméletlenül jól tudsz írni, és megérdemelsz minden pozitív visszajelzést, amit az olvasóidtól kapsz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm. Örülök, ha sikerült kicsit reális képet festenem a valóságról. Ritka a fanfictionok esetében, ahol mindig minden jó és tökéletes. Kis fantázia is van benne, ugyanis nem teljesen valós, hogy valaki beleszeressen egy lányba, akivel még sosem találkozott. Így sztárként, vagy nem is tudom. De azt hiszem vele talán megtörténhetne. Legalábbis ilyen képet mutat magáról, és ez nagyon jól sikerül neki:)
      Nagyon köszönöm a sok kedves szót, és a kommentet!
      ~xx

      Törlés
  8. Szia Annie!
    Nagyon örülök az új résznek! :)
    Persze ezt is végigsírtam...
    Egyre több kérdés merül fel bennem a történettel kapcsolatban, de ebben a történetben az életben lévő kérdések közül is választ kapok néhányra. <3
    Igen, sajnos sok ember ezt nem veszi észre...
    Felszínes barátságok, mikor te azt hiszed egy igaz barát és kiderül, hogy csak kihasznál... Nem becsül meg.
    Bocsi, most ilyen hangulatba kerültem, pedig a nagyon sok 13 éves nem szokott ilyeneken gondolkodni. Boldogtalannak mondják magukat, mikor majdnem mindenük megvan és közben nem gondolnak azokra, akik család nélküliséggel, szegénységgel, egyéb komoly gondokkal bírkóznak meg... :( Na jó, békén hagylak :)
    xxSzilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, boldog vagyok, mikor elgondolkodtok a fejezeteimen. Legyen az levél, vagy akármi más. Szeretem, mikor ezeket a gondolatokat meg is osztjátok!
      Nagyon jól látod a dolgokat, és egészen más szemszögből világítod meg a problémát, mint én, mégis használható. Nem is sejtettem, hogy ennyire sokoldalú lett:DD
      Tényleg örülök ezeknek a gondolatoknak.
      Szeretném elérni azt is, hogy egy kicsit tanulságos legyen a történet, remélem mindenki elgondolkodik ezeken a dolgokon, mert fontos. (Kérlek, NE hagyj békén!)
      ~xx

      Törlés
  9. Szia! Csodálatos lett ez a levél is, mint a többi! Nagyon tetszik a blogodban, hogy egy fan valódi érzéseit írod meg, nem azt, hogy a lányt mennyire hidegen hagyja, hogy híres. Számomra ez sokkal reálisabb és igazabb. Folyamatosan megválaszolatlan kérdések sorát írod, ez hajt minket a tovább olvasásra. Nagyon aranyosak Niall gondolatai. Eszméletlenül jól írsz! Benne lennél egy cserében? Ez a blogom: http://i-am-the-capive-of-my-book.blogspot.hu/ Ha van kedved, nézz be! Boldog gyereknapot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Igyekszem nem egy őrült rajongó folyamatos ömlengéseit közölni arról, hogy milyen fantasztikus Niall (pedig egy őrült vagyok olyan gondolatokkal, hogy milyen fantasztikus Niall) A lányt nem tudom, hogy hidegen hagyja-e, a hírnév, de ezzel most adtál egy jó gondolatot. Szóval talán legközelebb ez is kiderül. Ki tudja.
      A cserét kitettem! Köszönöm:D
      ~xx

      Törlés
  10. Szia! Meglepi nálam: http://felevaonediectionnelfanfiction.blogspot.hu/2013/05/elso-dijam.html

    VálaszTörlés
  11. Szia! Van egy meglepim! :) http://imlearningtolivewithniallhoran.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  12. Ez a levél annyira komoly, mély érzéseket írt le. Nem kifejezetten azt mutatta be, hogy a lány hogyan viszonyul a fiúhoz, hanem egy kicsit általános képet adott a gondolatairól.
    Gondolok itt a szülők, a boldogság, a család, a társ fontosságára.
    Elgondolkodtató sorok ezek. Nekem legalábbis nagyon megcsavarták az agyam.

    Azért persze most is ott lapul, tényként, hogy Charlie milyen mély érzéseket táplál Niall iránt. Érdekes, számomra, hogy minden levélben egyre jobban nyomatékosítja, hogy mennyire szereti a srácot, mennyire sokat jelent neki és tökéletesnek látja őt.

    Két kedvenc gondolatom volt ebben a részben. Kicsit hosszú.

    Az első: "Rájöttem, hogy az ember életében talán nem is a szülők a legfontosabbak. Ahogy egyre idősebb leszek, rájövök, hogy társ kell. Hiszen az ember társas lény, nem igaz? Kell valaki, aki mindig támogat, és ott van a végén. Boldogsággá teszi az élet minden percét, és megédesíti az utolsókat. Hogy a halál pillanatában azt érezd, volt miért élned! Hogy tudd, valaki boldog volt, mert te voltál neki."

    Ez annyira igaz és szép gondolat, engem teljesen megfogott.

    A másik pedig: „Néha elgondolkodom rajta, vajon te tényleg olyan vagy-e, amilyennek mutatod magad. Ha nem, túl… túl jó az álca. Sokszor kívánom, bár tennél már valamit, amitől teljesen kiábrándulok belőled, mert így egyszerűen nem lehet élni. Miért vagy ilyen…”

    Az hogy mit takar a könnycsepp, titok marad, engem piszkosul idegesít, szeretek mindent tudni. Nem tudom mi lehet az a jelző, amit elmosott a könnycsepp, de azt érzem, fontos lehet.

    Nagyon nagyon szépet alkottál, ismét. Nagyon várom a folytatást, levélről levélre egyre szebb, izgalmasabb, érzelmesebb, elgondolkodtatóbb.

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek már nem egyszerű rajongói levelek. A lány nem csak egy őrült a sok közül, aki ráugrana, ha meglátná az utcán. Nem csak egy őrült nőszemély, aki bármi áron meg akarja érinteni, mint valami szent tárgyat.

      Charlie érzései - amennyire ez lehetséges - igaziak. Szenved és magányos, közben mégis van ideje Niallre gondolni. Próbálok közben kicsit elvonatkoztatni ettől. Nem akarom, hogy a végén megismételjék magukat a gondolatok, és próbálok gondolatébresztő is lenni. Az sem lenne hátrány, ha néhány ember tanulna ezekből a sorokból.
      Köszönöm, hogy írtál!
      ~xx

      Törlés
  13. Szia nagyon tetszik a blogod :) Én most találtam rá és az összeset elolvastam :) Érdekes sztori az már biztos.!!!!!
    UI:Benne lennél egy cserében ? Ha igen akkor nálam válaszólj.
    http://whoiambecauseidontknow.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm:D Örülök neki!
      Kitettelek. Nálad is válaszolok:D
      ~xx

      Törlés
  14. Szia, megint írok. sokkal jobban vártam ezt a részt mint bármelyiket.. nagyon megfog az írásod, egyszerűen fantasztikus! megint a sírás határán voltam és át is léptem azt a határt, szinte bőgtem.. nem is hiszem el, hogy ez csak egy kitalált történet, olyan valóságos.. nagyszerű! nehéz belegondolni, hogy vannak ilyen helyzetben 10 vagy annál kisebb korosztályban lévő gyerekek árvaházban, borzalmas. bele se merek gondolni. attól függetlenül, hogy egy szomorú történet mégis boldogságot vett ki az olvasókra, hogy Niall mennyire aggódik a lányért. és megint felmerült bennem a sok-sok kérdés Miért nem látszik az a szó? Miért csak annyi levél? Miért nincs rajta a címe? Miért egy év után kapta meg? rengeteg kérdés és erre a válaszok remélem ki is derülne az elkövetkező részekben! megint regényt írtam.. hopszii.:DD nagyon, de nagyon siess a kövivel! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj a regény! Szeretem:D
      Köszönöm, talán te vagy az első, aki észrevette, hogy valójában milyen vidám ez a történet titokban. Mert bár Charlie abban a hitben ír, hogy Niall sosem olvassa el, mégis elolvassa. Sőt, tetszik neki.
      A kérdésekre TALÁN kaptok válaszokat. vagy gonosz lesz ez a történet? Nem is tudom...:D
      ~xx

      Törlés
  15. Talán a levelek végére összeszedek neked egy teljes vélemény kifejtést, de igazából szóhoz sem tudok jutni. Ez valami fenomenálisan jó blog. Nem látok benne semmi kifogásolni valót..Egyszerűen tökéletes. Én még mindig tartom magamat, egy elvhez hogy, hogyan is fog végződni ez a blog. De, nem szeretném elszólni, ha esetleg bejönnek a számításaim, azt úgy is elolvashatod komi formájában az utolsó résznél. Addig próbálok neked értelmesen beszélni, és elmondani, hogy mennyire szeretem ezt a blogot. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, ha kicsit összezavarodsz:D az a jó:D Örülök, ha tetszik. Na, majd kíváncsi leszek igazad lesz-e a végével kapcsolatban:D
      ~xx

      Törlés
  16. Halilali^^
    Kaptál egy díjat, itt csücsül a polcon és vár :3 http://oneshotsaboveall.blogspot.hu/2013/05/eletem-legeslegelso-dija.html

    VálaszTörlés
  17. Kedves Annie!
    Hogy hű maradjak a blogod témájához, gondoltam hozzászólásba írok egy kisebb "levelet".
    Látom, hogy mennyire szeretsz írni, meg is látszik rajtad, hiszen elképesztően fogalmazol.
    Amikor megnyitottam az ablakot, már a kinézetéről éreztem, hogy ez a történet más, mint a többi. Egy szóval tudnám kifejezni: különleges. Az első betűétől az utolsóig. Más mint a többi blog, egyedi. Az a magány, amit látok a levelek sorai között, megfogott. Charlie érzései és azok a kételyek amiket ő érez, azokat a dolgokat vetették föl bennem, amit Niall-ben is. Ki ez a lány? Mi lett vele? Mi történt a múltjában, és mi történt a jelenében? Miért hagyta abba az írást? Az a sok kérdés...
    Alapvető tulajdonságom, hogy kevés dolog tud elérzékenyíteni. De neked sikerült, ezért gratulálok. Tetszik az, hogy nem írod úgy, mintha Niall szemszögéből látnád a dolgokat. Egy olyan ember, aki egyszerre tud elhagyatottan, szomorúan és érzékenyen írni, az megbecsülendő. Egy igazi kincs. Benned megvan ez a tehetség, és ne hagyd, hogy kárba vesszen!
    Kívánom, hogy leld örömödet abban amit csinálsz, az írásban, mert megvan benned az a bizonyos "szikra" ami másokban nem található meg. Kívánom, hogy a blogodat vidd végig ugyanilyen érzékien, ahogy eddig. Kívánom, hogy légy boldog, és ne hátrálj meg, ha ez lenne a második lépés.
    Hamarosan jelentkezem: O xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Orsolya!
      Nagyon köszönöm "leveledet". Nagyon szeretek írni, igen. De nagyon szeretem Niallt, és ezért olyan a blog, amilyen. Csak neki köszönhető! Nagyon boldog vagyok, ha kicsit át tudok adni a lány hangulatából, keserű sorsából, mégis kicsit rejtélyes tud maradni.
      Nem akartam Niall szemszögéből írni direkt. Nem tudom, hogy milyen szavakat használna, és magyarul úgysem lenne hiteles. Kicsit gagyinak érzem, mikor az ő gondolataikat próbálom leírni, nem megy, így inkább nem erőltetem:D Különben sem hiszem, hogy illett volna ide.
      Köszönöm a dicsérő szavakat, és az összes jó kívánságot!
      ~xx

      Törlés
  18. Sziaaaaa!!!!!!!!!! Ááá , ne haragudj, hogy nem komiztam mindjárt elsüllyedek szégyenemben. Légyszi azért se, mert már nem tudok újat írni. Mindig ugyanaz pl.: nagyon jó ez a blog, ez az egyik kedvencem stb. Én személy szerint nagyon beleélem magam a történetbe. Charlie ugyanannyira aranyos, mint Niall. És most jön a mottóm: VÁROM A KÖVIT!!!!!!!!!!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! Örülök, ha továbbra is tetszik a blog:D Azért azt nem hiszem, hogy Charlie felérne Niall aranyosságához, de örülök, ha így látod:D
      ~xx

      Törlés
  19. Szia :) Most találtam rá a blogodra,elolvastam az eddigi leveleket..Hol is kezdjem? Egyszerűen csodálatos dolog,amit művelsz. Annyira jól írsz,tényleg,szóhoz sem jutok. Bevallom,sírtam nagyon,mert meghatott az írásod,a történet. De ezzel együtt megnyugtatott ez a blog. Nem tudom,miért,de hirtelen belém szállt a békesség. Még ha hülyén hangzik is,de leírom,hisz mindezt neked köszönhetem. Sok dolgot átértékeltem most az életemben a történetet olvasva és sikerült túljuttatnod a mélypontomon,ahol egy ideje voltam.Ilyen blogot sosem olvastam,de bevallom,nagyon jó ötlet volt elkezdened. Egy teljesen másfajta fanfiction-t kezdtél írni,ami igen,elnyerte mindenki tetszését ! Imádlak ,és várom,hogy Niall kinyissa a hatodik levelet !

    Ui: A blogodból idézve: Szívesen odaállnék a szüleidhez és mondanám nekik: szép munka ! <3
    Puszii^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,:)
      Nagyon köszönöm! A te kommentedet olvasva jöttem rá igazán, hogy tényleg érdemes ezt írni. Ez a levél teljes szívből jött olyan érzésekkel, amiket meg kell fontolni, eltér a többitől, mert ez nem az eredeti történet vonalán haladt, teljesen saját gondolatok. Hogy ez segített rajtad, annak örülök a legjobban! Boldog vagyok, hogy valakire ilyen hatással lehettem. Nagyon örülök, hogy ezt megírtad nekem ide, KÖSZÖNÖM!! Ez az egyik legszebb komment!
      Köszönök minden szót! Legyél mindig boldog, és mosolyogj!!
      ~xx

      Törlés
  20. Szia, nézz be hozzám, meglepetés vár! :)

    http://dori-menni-amerika.blogspot.hu/2013/06/tizenegyedik-tizenkettedik.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igyekszem kirakni, most összegyűlt egy pár. Ideje lenne már, csak lenne kicsit több időm rá!
      ~xx

      Törlés
  21. Szia!
    Régebben találtam a blogodra, és elolvastam mind az öt levelet. Elvarázsoltak, egyszerűen csodálatos vagy.*-* Engem is megsiratott, főleg, hogy egyedül vagyok, és szomorúan élem az életem. Gyönyörű, csodás, meghalok bele.(: Nagyon jól fogalmazol, és szerintem rég felnőttél ehhez a feladathoz. Várom a következőt.*-*
    A megaláztatásokon, ilyeneken én is ugyanígy átmentem, de lassan jobb lesz a helyzet remélem. Majdnem elsírtam magamat iskolában is, mikor egyik osztálytársam minden kertelés nélkül közölte, hogy "ne zabálj, mert kövér leszel.. Ja, már az vagy". És kis idő múlva egyre eldurvult a helyzetünk, lökdösődünk, minden. Most éppen beteg, úgyhogy nyugtom van. De reméltem, hogy itt már elég érettek ahhoz, hogy ne piszkáljanak azért, amilyen vagyok.. Hát, nem jött össze.
    Sajnálom a magamról írt részletet, gondoltam bemutatom, hogy nálam hogy működik ez..
    Na, hagyjuk is. Várom a következőt, remélem hamarosan érkezik.(: Fel is iratkoztam, köszönöm, hogy eddig is olvashattalak.*-* Üdv: Beatles-Lány, hű rajongód.(:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      Köszönöm!:D Kérlek bocsáss meg a késői válaszért. Nagyon örülök, hogy tetszik, és a magadról írt részleteknek is. Hihetetlen, hogy az emberek, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással. Utálom az ilyesmit. Hihetetlen, hogy nem tudnak ebből kinőni. Bármikor írj, engem érdekelnek a részletek:D
      Tetszik a neved!:D
      ~xx

      Törlés