2013. augusztus 31., szombat

Fourteen letters to Niall

Sziasztok, kedveseim! 
Megjöttem a levéllel. Ezt most telefonon csináltam meg, mert egész nap vírusirtó dolgozott a gépen, és teljesen használhatatlan volt. Remélem nem találtok benne sokkal több helyesírási vagy formázási hibát, mint egyébként. (vagy egy órán át ezt pötyögtem...) 

A következő levelet nem tudom, hogy mikor tudom majd hozni. Nem ígérhetek semmit... Sajnos.

Mindent köszönök nektek!! Láttátok, hogy már száz fölötti a feliratkozók száma? Ez csodálatos. Köszönöm!
~xx

×××

– Nem találtam meg, melyik hotelban voltunk, Niall – mondta Liam félénken, körmeit rágcsálva. Fájdalmas arcot vágott, szemöldökeit összevonta. 

Niall az oldalára fordult, hogy a barnára nézhessen, üres szomorúságot érzett. Látszott Liam arcán, hogy szörnyen érzi magát, pedig még csak nem is olvasta a leveleket. Figyelte őt egy pillanatig, és azon tűnődött, felajánlja-e neki, hogy elolvashatja, de végül meggondolta magát. Még nem. Talán egy nap, megkérdezi Charliet. Egy nap majd meg tudja kérdezni tőle, hogy Liam is elolvashatja-e a leveleit. De most, hogy ő a levelek címzettje, számára azt jelenti, hogy a levelek csak neki szólnak. 

– Talán, mondott valamit a leveleiben arról, hogy hol él? – kérdezte Liam reménykedve.
– Nem tudom – válaszolta homlokát ráncolva – Talán.
– Nem szeretnéd megnézni? Nem tudok jobbat. 

Niall egy pillanatra lefagyott, és a leveleket bámulta. A tizennegyediket tartotta a kezében, még mindig kibontatlanul. Felsóhajtott. A következő levelet szerette volna elolvasni, nem a régebbieket. Liam óvatosan nézett rá. 

– Megnézhetem én is, ha szeretnéd. 

Át kellett ezt gondolnia. Tényleg szeretné, hogy Liam tegye meg? Meg szeretné mutatni neki a leveleket most? Nem szerette volna átadni a leveleket, Charlie volt az ő titka, és talán ez hülyeség, de az volt. Egy titok.

– Nem tudom – mondta teljesen őszintén.
– Csak átfutom őket, ígérem. Jó vagyok ebben – mondta a barna. – Te pedig olvashatod a következő levelet, és talán hamarabb megtaláljuk. 

Niall elgondolkodott az ajánlaton. 

– Oké – azzal átadta a leveleket a hatalmas barna szemeknek, s feltépte a tizennegyedik levél borítékát, majd olvasni kezdett. Ismét… 

Kedves Niall, 

Nem sok minden van, amit elmondhatok ezúttal. Az új fiú továbbra is minden alkalommal Blakere emlékeztet, ahogyszor rá nézek. Alice is furcsán viselkedik. Felhívtam Rubyt tegnap, mesélt az új iskolájáról. Azt mondta; 

 – Lacrosset játszanak itt, Charlie. Annyira menő!” – és az új nevelő szüleiről, az életéről nélkülem. Örülök neki, tényleg, többet érdemel, mint bárki más. Csak. Nagyon hiányzik néha. 

Nekem csak marad ez a bénító szomorúság, olyan érzés, mintha felfalna belülről.” 

Ó, charlie, gondolta Niall ajkába harapva. Mellette Liam szorongatott egy levelet, és futotta át a kurta kézírást. 

Félek, Niall. Úgy érzem, megőrülök, vagy valami baj van velem. Meg fogok bolondulni, Niall? Azt hiszem. Néha csak fekszem az ágyon, és elképzelem, ahogy csak lebegek, elképzelem, ahogy az egész testem súlytalan lesz és csak lebeg, messze a plafonon keresztül magam mögött hagyva a gyermekotthont, fel a levegőbe elhagyva az atmoszférát, a légkörön kívül lebegve. 

Úgy értem, Szükségem van valamire, ami visszahúz újra. Blake is ilyen volt. 

Mióta Eliza betegségét diagnosztizálták, szörnyű pánik rohamaim vannak. Mikor úgy érzed, az életed véget ér, és én... egyszerűen csak elfelejtettem lélegezni. Egyre gyakrabban jelentkezett a szüleim halála után, és egyre ijesztőbb is lett. A szüleim elhagytak, Eliza pedig haldoklott. Egyedül voltam, és nem tudtam többé, hogy mit tegyek. Utáltam azt az érzést. 

Ahogy most is. 

A második alkalommal, mikor Blakeel találkoztam, rettenetesen éreztem magam. Nem sokkal azelőtt közölték, hogy Eliza nem éri meg a hónap végét. 

Nem ezt vártam. Valami buta oknál fogva hittem benne, hogy jobban lesz és haza jöhet velem az otthonba. Még mindig reménykedtem abban, hogy az aranyló fürtök visszanőnek, és még mindig azt gondoltam, hogy ő meg Ruby jól kijönnek majd. 

Szóval, mikor ott ültem abban az irodában, megragadtam Jade kezét és elmeséltem neki mindazt, ami történt. Tényleg nem tudtam, fogalmam sem volt róla, mi ez az egész. Csak nem kaptam levegőt, azt hittem, haldoklom. 

Jade semmit sem tehetett, hiszen ő akkor még csak egy gyakornok volt. Megszorította a kezem, motyogott valamit, majd ott hagyott a folyosón az iroda előtt, amíg elrohant Steveért. 

Sajnálom, ha nehezen olvasható. A kezem folyamatosan remeg.” 

Niall megroppantotta ujjait, az írás egyre olvashatatlanabb és vadabb lett, ahogy a levél a vége felé közeledett. 

„Végül is Blake rám talált. Még csak egyszer találkoztunk azelőtt, de körém fonta karjait és szorosan ölelt, oda motyogta, hogy minden rendben lesz, hogy jól leszek. Sosem hagyott el engem, Niall! Sosem hagyott el, és én nem is tudtam úgy igazán köszönetet mondani neki ezért. Csak ő maradt nekem, de még őt is elveszítettem. Néha majdnem elfelejtem, mi mindent tett értem, tudod? Olyankor emlékeztetnem kell magam, hogy ő volt az egyetlen oka, hogy akkor nem adtam fel. 

Miután abbahagytam a sírást, elemeltem az arcom könnyáztatta pólójáról. Megkérdeztem őt, miért volt a kórházban, hátha ő is elveszítette egy szerettét, vagy ilyesmi. 

Megrázta a fejét, s talán ezért is nem láttam, milyen szomorú a mosolya. Elhittem neki, hogy az édesanyja dolgozik a kórházban, és minden nap ő vásárol neki ebédet. Most csak annyit kérdezek magamtól, hogy szerethettem így bele abba fiúba, és vajon még mindig szeretem őt? Már nem tudom. Nem. Tudom.
Ez olyasvalami, amiről csak te tudsz, senki más.
Niall, mit tehetnék? Nincs senkim... Senki sem szeret.” 

Itt vagyok, én itt vagyok neked, gondolta kétségbeesetten. Csak meg kell találnom téged. 

Talán Lolának igaza van abban, hogy a levelek csak még rosszabbá teszik…
Sok szeretettel,
Charlie


– Niall, jól vagy? – szólalt meg Liam mellőle. A szőke pislogott.
– Ö... Igen, jól vagyok – motyogta, majd idegesen megdörzsölte szemeit. Szíve gyorsan vert, és visszatért az a rémisztő érzés, az a szörnyű aggodalom is, mely egyre hangosabban visított az elméjében minden egyes levél után. 

Mi van, ha azért hagyta abba az írást, mert nem volt rá képes többé?

Mi van akkor, ha feladta?

Mi van, ha...

halott.

– Niall – szólította Liam, aki még mindig mellette ült, kezében a korábbi levelekkel. – Niall, nézd!
– Mit? – morgott vissza, Liam szemei pedig felragyogtak, amint Niallre emelte azokat.
– DayBridge gyermekvédelmi otthon. Ez az a hely! Itt él Charlie! Niall, megtaláltuk őt – lelkesedett Liam, míg Niall csak a papírt bámulta.
Megtalálták...



24 megjegyzés:

  1. Basszus basszus basszus :( Nem is tudom milyen smileyt kéne írnom.
    Már megint pityeregtem a részen, annyira átérzem Charlie helyzetét, olyan szomorú ez az egész, süt a levelekből a kilátástalanság.
    Niall beleszeretett a lányba, én tudom. :( Liam annyira édes, hogy segíteni akar, Istenem olyan rossz ez a helyzet, remélem tényleg megtalálják őt majd egyszer, de még hátra van egy csomó levél...

    Remélem Niall rosszul hiszi, és nem halt meg Charlie, remélem nem :(
    Ismét fantasztikusat alkottál. Puszi
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindkettő elfér itt. Szegény Charlie szomorú, de... Niall számára alakul a dolog egyenlőre.
      Liam olyan gyerekesen édes, hogy az már szinte komikusan aranyos:D (szegény most szegény...:(( )
      Vannak még levelek, de attól ők még megtalálták, hogy hol lakik...
      Niall most fantáziál, a legrosszabbra gondol. Lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy nincs. Ki tudja. Csak Charlie... (meg azok, akik ismerik őt) <- ezt most jól elmagyaráztam nem igaz?:DD
      ~xx

      Törlés
  2. Végre sikerült bepótolnom a lemaradásomat, és most szomorkodom, mert nincs több levél, amit olvashatnék.. ajj :(

    Annyira át tudom érezni Charlie helyzetét, és annyira aranyosnak és cukinak tartom Niall kitartását, hogy el sem tudod képzelni!

    Örülök, hogy megosztotta Liemmel a titkát, így volt a leghelyesebb! :)
    Nem tudom, hogy mi mindent írhatnék még.. Egyszerűen csak imádom, amit írsz, képtelen vagyok betelni vele!

    xx, ~É.M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó ha léteznének ilyen emberek... vagy csak egy, és az Niall lenne... De szép lenne. Azt hiszem mégis el tudom képzelni, de elhinni. Na, elhinni nem tudom:D
      ~xx

      Törlés
  3. Istenem,Liam annyira eszméletlenül aranyos,hogy az már fáj.Jó,hogy Niall végül megmutatta Liamnek a leveleket,mert így már szerintem nem nyomja annyira a lelkét ez az egész 'mindenképpen meg kell találnom Charlie-t' dolog.Ketten minden sokkal könnyebb,és ez most is bebizonyosodott,mivel Liam végre talált egy nyomot!!Ez jó...vagy nem?Attól félek,hogy nem,és mire odamennének Charlie már tényleg nem él és Niall teljesen össze fog törni...de én mindig optimista vagyok,ugyhogy nagyon bízom benne,hogy végül egymásra találnak és boldogan élnek,míg meg nem halnak.Ez már a 14. levél volt,ez annyira rossz,mert már csak hét rész van hátra :(
    Szivi <3 <3 <3
    U.I.:Fb-on láttam,hogy volt vmilyen szavazás,bocsi,hogy én nem szavaztam,de csak telefonon szoktam olvasni és nem látom ezeket a dolgokat.Amúgy ez milyen szavazás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Liam talált nyomot, mert ő odafigyelt:D Niall nagyon figyelmetlen volt az volt a hiba:D
      A szavazás csak annyi, hogy az olvasók véleményét kérdeztem, hogy ki mit gondol, mivel fog véget érni. Hogy jó vége lesz-e vagy sem. De már hetek óta (talán hónapok is) kint van:))
      ~xx

      Törlés
  4. úúú, megtalálták *-* nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van Charlie-val... várom a végét, hogy minden kiderüljön...és nem várom a végét, azért, mert vége lesz. :DD ez lett a kedvenc blogom. <3 ^^

    Liam nagyoooon aranyos, hogy segít Niall-nak. <3
    Niall meg annyira arnyos,hogy így aggódik Charlie-ért. <3

    Szóval mindenki aranyos :DDD És nagyon váááárom a következő részt ^^ <3 Xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így magával ragadott:D Pontosan, itt mindenki aranyos. olyan nyugis kis történet. Nincsenek sztárosítva. Mindenkinek így kéne őket látni:D
      ~xx

      Törlés
  5. WoW! Megtalálták! El sem hiszem! Csak kérem..legyen ott Charlie :)) Imádtam a részt és képzeeeeld..mivel te hoztál nekünk egy ilyen klassz részt én adok cserébe valamit.. :D nézz be ide:http://imlearningtolivewithniallhoran.blogspot.hu/

    xxx.Szintia

    VálaszTörlés
  6. Uristen ez nagyon jó lett bàrmeddig képes vagyok a kövi részre vàrni de azért amennire tudsz kérlek siees előre is Köszönöm!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig sietek, amennyire csak tudok. Sajnos ez most már nem rajtam múlik:( Hú, mostantól annyira fogtok utálni, pedig ez nem is az én hibám... :((
      ~xx

      Törlés
  7. Nagggyon tetszik, egyszerűen fantasztikus maga a blog, maga a történet, maga az írásod! Az meg különösen, hogy ennyire lelkiismeretesen írsz, hogy telefonról is képes voltál bepötyögni az egészet... Nem hiába imádjuk ennyien a blogod! Kérlek siess a következővel, én nem bírom kivárni, hogy most mi lesz szegény Charlie-val :O köszönöm, hogy olvashatom..:)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem a "lelkiismeretes" jelzőt nem érdemlem meg. Valójában nagyon ritkán tudok részt hozni, úgy éreztem, muszáj megcsinálnom, mindig késik, ha már megígértem ez a minimum:))
      ~xx

      Törlés
  8. Olvastam ám már, csak nem szedtem össze szépen és ízlésesen a gondolataimat, ahogyan most sem, de nem vagyok segg, írok, a bűntudatom nem hagy békén. :-D (Mocskos szemét.)

    Szóóval: mint azt én már említettem, vagy nem, igazán nem teljesen emlékszem. Mindegy, hagyjuk. Tehát nekem nagyon erősek Charlie érzelmei. Hihetetlen, hogy miket ír le... Egyszerűen csak érezni tudom, amit Niall, borzasztó lehet a tétlenség, és hogy segíteni akar. De sehogyansem tud. Ez szörnyű.

    Liam... Az új kedvencem. Persze, én tudom, hogy a cuki Liam, és mindig segít, meg minden, de mindig meglep azzal, mekkora szíve van. Hát van nála tökéletesebb barát? Segít, ott jár utána, ahol tud, szarik rá, mennyi idő, és energia, egyszerűen csak segíteni akar a barátjának. Én is akarok egy Liamet! :-)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem:DD ez gyönyörű:D
      Szerintem mindenki szeretne egy Liamet! Aki nem, az nem tudja mi a jó:DD

      Ez a bűntudat ám nagyon utálatos kis koma. Engem is folyamatosan piszkál a vasvillájával. Ha érted, mire gondolok. De amint tudom bepótolom:D
      ~xx

      Törlés
  9. Annyira szomorúvá tett ez a rész. Charlie helyzete nagyon kilátástalan, és annyira sajnálom ezt a lányt. Hülyeség, de úgy tennék érte valamit. Bármit, amitől jobban érzi magát. Badarság!
    Liam olyan édes, hogy segíteni akar. Imádnivaló. Látszik, hogy Niall jó barátja és mindent megtenne érte. Röhejesen örülök ennek. :-D
    A vége nagyon izgi, remélem tényleg megtalálják őt és jól van. Nagyon izgulok!

    Puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy! Ez nagyon kedves... Szerintem azért örülsz a kettőjük jó viszonyának, mert olyan szép, és milyen jó ha van ilyen. Jó lenne ez így a valóságban. aztán ki tudja, lehet, hogy pont ilyenek:DD
      ~xx

      Törlés
  10. Nagyon imádom a blogot és volt bátorságom küldeni egy díjat is. Rwemélem örülsz neki és én nagyon várom a következő levelet.
    http://tsc-someday.blogspot.hu/2013/09/dij-2.html

    VálaszTörlés
  11. úúristeeen!Imáádtaaam..egyszerűen fantasztikus.!!!imáádom a blogod....remélem minnél hamarabb hozod az új részt! :)

    VálaszTörlés
  12. Szia! A barátnőm mesélt a blogról és ösztönzött, hogy kezdjek bele. Nagyon tetszik, és eléggé mélyen megérint. Két nap alatt elolvastam az egészet és ez nálam nagy dolog. Nagyon jól fogalmazol és remélem nem az lesz a vége, amit sejtek. Várom a következő részt :)
    Puszi: Emily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      Örülök, hogy egymás között is terjesztitek a hírt, ez nagyon jó!:D Köszönöm, hogy időt szántál rá:D
      ~xx

      Törlés