Sziasztok édeseim!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára érkeztem a résszel! Remélem továbbra is számíthatok a véleményetekre ennek ellenére is. Az utóbbi időben nem mutatkozott akkora igény az új levelekre. Már nem tetszenek a levelek, vagy más miatt csökken a hozzászólások és az érdeklődők száma? Kérlek erre is válaszoljatok, ha tudtok:(
Ne feledjétek, Szeretlek titeket!!
~xx
×××
Csak esett és esett. A cseppek
súlyosak voltak, és fájdalmasan ütögették a fiúk bőrét, amíg azok készültek
visszatérni a turné buszba. Niall megesküdött volna, hogy a cseppek átszúrják a
bőrét, s hogy azok valójában jeges kis nyilacskák, melyek gátlástalanul
hullottak alá fentről. A pólója már teljesen átázott, mire visszaértek a
buszba.
– A pokolba – morogta idegesen Harry, amint kinézett a busz ablakán. A
víz már mindent elöntött odakint. Zayn azonnal levette a pólóját és egy újat
keresett helyette.
– Ember, ez nagyon komoly – mondta, miközben magára húzta a száraz
ruharabot.
Niall erre
bólintott és vacogó fogakkal egy fűtőtest közelében helyezkedett el. Közben
folyamatosan és megállíthatatlanul reszketett, ennek ellenére még mindig a
vizes holmit viselte. De a gondolattól is irtózott, hogy levegye a ruháit,
mikor ennyire fázott. Ördögi kör.
– Kérsz forró csokit, Niall? – szólt Liam hangja a forró ital automata
mellől. Igen, az automata fantasztikus találmány, általában véletlenszerűen
nyomkodják a gombjait. A barna szemű fiú körbenézett, mikor nem kapott választ.
– Niall?
Niall
lesütötte szemeit, képtelen volt felnézni barátjára, inkább alvóhelye felé
sietett és gyorsan száraz ruhába öltözött. Szíve aggodalommal telt meg annak hatására, hogy Liam úgy viselkedett,
mintha aggódna érte. Ez aggodalommal töltötte el az ír fiút is, mert ha Liam
aggódik az azt jelenti, hogy tud valamit. Niall nem tudta igazán, mi
folyik az elméjében, de Charlie levelei miatt paranoiás érzései támadtak. Félt,
hogy valaki rájön.
De mire jön
rá? Ez ő maga sem tudta pontosan. A
levelekre? Vagy arra, hogy a szavak erejének hatására beleszeretett egy
teljesen idegen lányba, akivel sosem találkozott azelőtt? Mert beleszeretett. Vagy
nem? Nem tudta még ezt sem. Teljesen összezavarodott.
Talán ez csak
egy legbelülről jövő ösztön volt, meg akarta védeni a barna szemű lányt, vagy
valami más? Minden, amit tudott, az volt, hogy jelenleg csak arra vágyik, hogy
összegömbölyödve olvassa tizedik levelet, hálóhelyén a buszban. Figyelmen kívül
hagyta a fiúk izgatott kiáltásait, mikor becsapott egy villám, és kibontotta a
következő levelet.
„Kedves Niall,
Esik…
Az a fajta eső
ez, amikor kint hideg van, és te csak szeretnél visszabújni az ágyba a meleg takaró
alá, és egész nap ki sem bújni onnan a biztonságot nyújtó fedezékedből. Ijesztő
és hangos. villámlással és mennydörgéssel fűszerezve. Ezekben a napokban
mindenki a nappali szobában ül a kandalló mellett és kártyajátékokat játszanak,
vagy kérdezz-feleleket, ha pedig mégsem, visítoznak a hozzájuk közel becsapó villámoktól.
Milyen butaság, miért lesznek olyan izgatottak minden alkalommal, mikor
hozzájuk közel becsapódik egy villám? Te is félsz a villámtól?”
Niall majdnem
elnevette magát az abszurd helyzeten, mikor hallotta Liam gyerekes
visszaszámolását a következő villámra várva, majd Louis izgatott kiáltását
„Mind meg fogunk sülni!”. A fiúk is épp úgy viselkedtek, ahogyan Charlie a
levélben leírta. Hirtelen gyerekes módon
kapcsolatot érzett saját maga és a lány között, mert esett, amikor írta és esik
most is, mikor ő olvassa. Rájött, hogy ez hülyeség, de kit érdekel?
„De nem. Az
esély, hogy beléd csapjon a villám, egy a millióhoz. Ez valami olyasmi, amit
látsz az újságban és rosszul érzed magad, de megkönnyebbülsz, mert hála
Istennek nem veled történt.
Ez olyan, mint
a rák. Nem számítasz rá, hogy éppen te leszel beteg, ahogy senki sem. De az
igazság az, hogy minden nap rákos lesz valaki. Ahogy Eliza is… Édes, szőke, pici
Eliza. Nem ezt érdemelte.
Nem tudom.
Talán ez a büntetésem, amiért olyan szörnyű nővére voltam. Tudom, hogy semmit
sem tudtam volna tenni ellene attól a pillanattól kezdve, hogy
diagnosztizálták.
Mégis azt
gondolom, a betegsége az én hibám volt. Én tehetek róla, mert nem bántam vele
elég jól. Azóta is magamat hibáztatom a haláláért.”
Meghalt. Eliza
meghalt. Szegény Charlie, gondolta Niall. Kitisztult a kép, mert rengetegszer
említette a lányt a leveleiben, Eliza volt az egyik olyan ember, aki közel állt
hozzá.
„Hiába mondja
mindenki; szociális munkások, pszichológusok vagy bárki, hogy nem én vagyok a
hibás. Nem tehetek semmiről. Hiába ismételgetik; Nem a te hibád, nem a TE
hibád! Nem te tehetsz azokról a dolgokról, amik másokkal történnek. Mégis
mindig úgy érzem, hogy minden csak az én hibám.”
Nem. Ez nem a
te hibád.
„Már rájöttem,
hogy ez nagy butaság. Az emberek csak azért mondják, hogy az ő hibájuk, hogy
minden az ő hibájuk, hogy figyelmet kapjanak. Már tudom, hogy nem minden az én
hibám. Tudom, hogy ami Blakeel történt, nem az én hibám volt.
Tisztán
emlékszem arra a napra, mikor Elizát diagnosztizálták. Nyolc éves lehettem
talán. Már két éve volt velünk, mikor egy nap Lucy a barátnőm anyja jött értem
az iskolába a sajátom helyett. Emlékszem, nem mondta el, ami történt, de láttam
rajta, hogy olyan gyorsan szeretne haza juttatni, amennyire csak lehetséges.
Anyám nem volt
otthon, csak apám. Felvett, szorosan magához megölelt, és mondta, hogy a
kórházba kell mennünk. Nem mondta el, miért. Nagyon aggódtam, amiért nem tudtam
semmit. Először azt hittem, velem van valami baj. Megijedtem.
Persze nem velem volt a baj,
hanem Elizával. Aznap diagnosztizálták Akut promyelocytás leukemiával.
Egy évvel később halt meg.
Már próbálom kerülni a kötődést a többi emberrel. Nem akarom, hogy meghaljanak. Félek újra elveszíteni embereket az életemből.
Sosem meséltem még senkinek a
napról – vagy hogy emlékeznék egyáltalán rá – mikor diagnosztizálták. Azért
mondom most el neked, mert nem olvasod el. Vagy mégis. Leginkább nem. Szinte biztos
vagyok benne, hogy ezek a levelek csak ülnek majd egy zsák alján egy raktárban
több millió lány leveleivel együtt, s ahogy azokat sem, ezt sem fogja elolvasni
senki sem. Az enyészeté lesz… elrohad majd lassanként.
Milyen szomorúnak tűnik. Szomorú
belegondolni, hogy életem legtöbbet érő perceinek hagyatéka az oszlásé csak.
Hogy a percek, amiket neked szenteltem, ahogy ez is. Épp ez a pillanat, mikor
ezt a sort leírom. Ez az este tíz után tíz perccel… ez is. A penész eszi
ahelyett, hogy elolvasnád.
Most be kell fejeznem az írást,
mielőtt valami butaságról kezdek siránkozni például, hogy mennyire szeretlek.
Be kell fejeznem az utánad való siránkozást Niall James Horan! :P
Sok szeretettel,
Charlie ♥"
Niall letette a levelet, és csak
hallgatta az eső kopogását a busz tetején. Csak koppant újra és újra gyors
ütemben a rakoncátlan kemény kis cseppek sokasága. Rendszertelen zajt csapva ezzel. Hirtelen Louis hangja
töltötte be a teret.
– Hol van már a forró csokim? – kérdezte Liamtől.
Harry ezalatt
a Ramones pólóját kereste, az automata pedig jelezte a kész italt.
– Sajnálom Charlie – suttogta maga elé. ...
Úristen! El sem tudom mondani mennyire imádom ezt a blogot. Sajnálom, hogy ezt minden egyes alkalommal leírom, és csak húzom az időt a véleményig. De most kétségbe estél (a bevezető szövegből ezt szűrtem le, sajnálom, ha félreértettem) szóval kétségbeestél, hogy esetleg nem szeretjük a blogod. Szerintem beszélhetek többes számban. Imádjuk a blogod. :D <3
VálaszTörlésSzóval. Azt vettem észre, hogy az eső csak elrontja az ember hangulatát. Charlie levele is olyan szomorkás hangulatú volt. Ez után a levél után még jobban kíváncsi lettem erre a lányra. Az életére. Hogy mi történt vele, és a családjával. Szóval kíváncsi vagyok. :D
Aztán. Niall. Végtelenül aranyos, szerintem. Ahogy aggódik Charlie-ért. És össze van zavarodva, hogy szereti-e a lányt, vagy sem. Imádom. <3 :D
Nagyon várom a következő levelet!^^ Így tovább. <3 Xxx ^^
Köszönöm:D Igen, mondhatjuk, hogy kétségbeestem:D vagy nem tudom:D
TörlésTudod, ilyen az, mikor csökken a visszajelzések száma. Viszont a nézettség a többi blogomhoz képest az egekben van. Szóval az nem olyan vészes:D
Az az igazság, hogy én szeretem az esőt, ezeknek a leveleknek pedig elvileg mindig szomorú hangulatuk van. Legalábbis remélem, hogy az van nekik.
Niall mikor nem végtelenül aranyos? Már attól teljesen elájulok, ha a nevét meglátom valahova felírva:D Szóval igazából én is össze vagyok zavarodva:D
Köszönöm!!:DD
~xx
Szia Annie! Én teljesen egyetértek Dorisz-szal (bocsi, hogy így írom a nevet) mindennel kapcsolatban! Nagyon szeretjük a blogodat, más meg se forduljon a fejedben! :) <3
VálaszTörlésxxxSzilvi
U.i.: Azért nem írtam véleményt, mert előttem író olvasód leírta mindazt amit gondolok, én pedig nem vagyok egy bőbeszédű ember, így nem próbálom más szavakkal leírni azt, amit már leírtak előttem úgy, ahogy én gondoltam :) De legközelebb saját magam írok egy véleményt a következő levélről, persze csak ha szeretnéd... :) <3 xx
Szia,
TörlésNagyon örülök neki, és köszönöm!:D Mindent! Azt is, hogy írtál attól függetlenül, hogy a szádból vették ki a szót! Természetesen érdekel a véleményed, mi több... NAGYON FONTOS!!:DD
~xx
Egyszerűen fantasztikus! Nem tudok többet mondani:-)
VálaszTörlésFüggő lettem :-D Minden nap arra vártam, hogy mikor teszed fel a következő részt, és amikor felléptem és láttam ,hogy fentvan annyira örültem, hogy felsikítottam:-)
Rettenetesen ügyes vagy!
Alig várom a következő részt!:-)
De hát ez csodálatos!! Köszönöm! Nagyon örülök, hogy ilyen érzelmeket váltott ki belőled az új levél érkezése! Köszönöm, hogy írtál!:D
Törlés~xx
Köszi,hogy pont a szülinapomon raktad ki.Nagyon szépen írsz, már várom a következőt:)
VálaszTörlésNagyon Boldog Születésnapot!! <3 Örülök, hogy sikerült pont a születésnapodon kitennem! Köszönöm, nagyon édes vagy! ~xx
Törlésmég nyaraláson is a Te történetedet olvasom, ez azt jelenti h nem pazarlom az időmet, mert ez egyszerűen (BSE-Leeroy-osan ) PER-FECT !! <3 Szandra voltam :) xx
VálaszTörlésJaj de jó! Köszönöm!:DD Megtisztelve érzem magam:D
Törlés~xx
Charlie iránt érzem legtöbb érzést, azt hiszem. Vagyis, akkor, amikor olvasom a sorait.
VálaszTörlésSzörnyű elveszíteni azt, akit szeretsz. Csak a tudat, hogy soha többet nem látod, és nem beszélsz vele, borzasztó. És ami még ennél is rosszabb, a tudat, hogy senki nem fogja pótolni azt az embert, akármennyire is keresed másban.
Érdekes, hogy mind a ketten az esőbe választottak akaratlanul. Én szeretem az esőt. Komor, és általában nem szép dolog, főleg, mikor nyakig sáros leszel, és csigaszagban cuppogsz haza, de megvan a maga bája. Szerintem király dolog. Ahogy a dörgés és a villámlás is.
Ó, és Liam, egy forró csoki rendel! :-D
xx
Azt hiszem, tudod mit érez Charlie. Bár ő még elég kicsi volt, mégis trauma érte. Jó sorból, egy kényelmes otthonból árvaházba kerülni szörnyű lehet. Mert nem csak azt/ azokat veszíted el, akiket szeretsz... hanem a közeget, amit szeretsz és ismersz.
TörlésImádom az esőt... sőt. Az első jó dolog és fontos. Szép... és igen, csigaszagú, de a szépsége kárpótol. Meg a kedves hang, amit az esőcseppek koppanásai okoznak:D és szeretem a vihart is. Főleg este. késő éjszaka. sötét és vihar!:D jó!:D
~xx
Szia. mi is történt a családjával, és most kaptunk egy szelett belőle.
VálaszTörlésNos ez a rész nagyon de nagyon tetszett. Végre megtudtunk valamit, szerintem már mindenki nagyon kíváncsi volt. Nagyon sajnálom Elizát. :(
Nagyon tetszett ahogy leírtad az érzéseit meg mindent. Az eső az elmúlást jelképezi legalábbis nálam...nem szeretem az esőt.. talán ezért van. És itt is halálról volt szó, szomorú lettem.
Amúgy az utolsó sorokat Charlie leveléből te írtad hozzá? Van valami olyan érzésem, hogy igen.
xx
"Milyen szomorúnak tűnik. Szomorú belegondolni, hogy életem legtöbbet érő perceinek hagyatéka az oszlásé csak. Hogy a percek, amiket neked szenteltem, ahogy ez is. Épp ez a pillanat, mikor ezt a sort leírom. Ez az este tíz után tíz perccel… ez is. A penész eszi ahelyett, hogy elolvasnád." - ezt mindenképpen, ha erre gondoltál...
TörlésDe nem csak ezeket. mármint... Nem úgy fogalmazok, és az egész máshogy van.
Nekem az eső nem jelképez ilyen fura dolgot... Elmúlás? Nem tudom, miért érzed úgy, hogy az elmúlást jelképezi. A víz az élet jelképe, a fiatalságé, és a tisztaságé. Az eső megmenti a termőföldet a kiszáradástól, és az eteti a népet. Ha eső nem lenne, elpusztulnánk. Nagyon rossz lenne. Remélem az ügyetlen prédikációmtól majd változik egy kicsit a véleményed róla:D
~xx
Fantasztikus a blogod, minden levélben van valami különleges ami megfogja az embereket. *-*
VálaszTörlésItt egy kis meglepi: http://vampirelifewithonedirection.blogspot.hu/2013/07/dij.html
Köszönöm!:D
Törlés~xx
Szia!
VálaszTörlésEbből a részből fény derült már egy darabka Charlie múltjából,ami jó,hisz egyre többet tudunk meg,másrészt viszont annyira sajnálom ezt a szegény kislányt,aki nem tehet senkiről,mégis elveszik tőle azt,akit nagyon szeret.
A leveleiddel nincs semmi baj,szuperek,mint eddig is voltak,sőt nekem egyre jobban tetszik a blogod.
Olyan aranyos Niall. Zavarodott,mert nincs tisztában az érzéseivel. Lehet,hogy szerelmes a lányba? Remélem,hogy időben elolvassa a leveleket,és megtalálja a lányt .:)
Ami különösen tetszett,az a többi fiú gyerekes viselkedése,ami egy pici vidámságot vitt ebbe a levélbe. „Mind meg fogunk sülni!”. HÁt igen,Louis-ra ez jellemző. :))
Nagyon tetszett ez a rész,csak így tovább :)
Puszi ^^
"Lehet,hogy szerelmes a lányba?" - ahogy ezt olvastam, kirázott a hideg. Olyan furcsa érzés.. Mármint lehetséges ez? Bárkivel. Nem éppen vele. Remélem igen.
TörlésSzerintem ők egyébként is ilyen gyerekesen viselkednek, olyan édesek...
Minden egyes levél lényegében tartalmaz valami apró morzsát Charlie múltjából.. Ő egy nagyon szomorú lány, mert mindenkit elveszített. Ki tudja, hogy végződik ez.
~xx
Nagyszerű lett, nagyon vártam és nem csalódtam.
VálaszTörlésKülönös, hogy az eső milyen fontos kapoccsá vált közöttük. Egy újabb szál, ami még közelebb hozza őket egymáshoz. A lány az esőben írja a sorokat, amiket idő elteltével a fiú szintén az esőben olvas el. Kicsit kirázott a hideg, különleges érzés keltett hatalmába.
Én, személy szerint félek a vihartól, a hatalmas dörgésektől és a villámlástól, viszont ha a barátommal vagyok, kifejezetten szeretem, mert biztonságban érzem magam, jó, hogy van kihez bújni. :)
De mindegy, ez a megjegyzés rovat! :D
Érdekes megtudni egy fontos életmozzanatot, ez esetben azt, hogy Eliza beteg volt és meghalt. Szomorúsággal tölt el..
Részről részre izgalmasabb, egyre komolyabb érzések kerülnek felszínre, Niall életét egyre jobban a levelek teszik ki, és az érzésein rágódik.
Ötletem sincs hogyan folytatódik a történet, és egyszer hogyan lesz vége. De az még sokára lesz, addig sok-sok részt szeretnék olvasni.
puszi, Cami
Tetszek ez a megjegyzés rovat!:D Általában én szeretem az esőt, bár ha napokig megállás nélkül esik, néha kiborít, de igazából barátok vagyunk az esővel.
TörlésVégre volt valami kis információ, és kitudódott egy darabka Charlie szenvedéséből. Remélem is, hogy nem nagyon ötletelsz:D Ez így sokkal izgibb, mint ha minden lehetőséget számba vennél:D Niall kicsit kezd beleőrülni a levelek olvasásába, ez tény. Ki tudja még, hogy alakul majd egyszer a történet.
~xx
imádom.ennyi.<33
VálaszTörlésitt egy kis meglepi:
http://justanimpossibledream.blogspot.hu/2013/08/2dijam.html :)
Köszönöm!:DD
Törlés~xx
Nagyon jó :)).. Kövit <3
VálaszTörlésKöszönöm:D
Törlés~xx
Egyszerűen imádom ezt a történetet :D Nagyon kevés van, amit leülök és elolvasok, majd várom a folytatását (ezen a kívül talán 1), de ennek a kis sztorinak nagyon várom már a végét :) Nincs jobb szó rá, mint az Imádom! <3
VálaszTörlésKöszönöm, nagyon örülök, hogy így érzel! <3
Törlés~xx
jajj. szegény:( úgy sajnálom.. Niall eléggé furcsa ahogy a leveleket olvassa, de remélem, hogy majd egyszer az életben találkoznak és összejönnek..siess a következővel<3
VálaszTörlésFurcsa? Az jó neki vagy rossz? :o
Törlés~xx
Bárcsak tudnék úgy "fordítani, vagy írni, vagy átírni' ahogy te! annyira érzelmekkel teli. Tudod vannak a tömegblogok, amikor ugyanaz a sztori, érzelem nélkül, egykét faviccel megspékelve.. Azok uncsik.. ez viszont nagy ellentéte azoknak! Érezni amit Charlie érez, és azt is amit Niall.. a legjobb az egészben, hogy E/3. írod, így nekem különösen tetszik!! :3 így tovább, állandó olvasód:
VálaszTörlésRebeka
UI: még sehol.. ismétlem SEHOL nem voltam rendszeres olvasó.. hát most! :))
Nagyon köszönöm! Örülök, hogy megfogott a történet, és az, amit hozzá teszek. Boldoggá tesz, hogy nálam vagy először rendszeres olvasó!! Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem!
Törlés~xx